Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)

Öntözés

Munkánkat úgy kezdjük, hogy kritikus helyzetet feltételezve, a legtávolabbi táblákon a legnagyobb vízigényű növényeket, a vízkivétel felé közeledve az egyre kisebb vízigényű növényeket helyezzük el. Ezután meg kell vizsgálnunk, hogy az öntözések végrehajtásához milyen mennyiségű vizet kell különböző időpontokban az egyes táblákra vezetni.

Az 59. táblázatból leolvasható, hogy egy-egy öntözés alkalmával mennyi a terület- egységre vezetendő vízmennyiség. Ezt szorozva a tábla területével, megkapjuk a táblára vezetendő összes vízmennyiséget. Nem mindegy azonban, hogy ezt a víz- mennyiséget mennyi idő alatt adjuk. Ezért első megközelítésként a vízmennyiséget osztani kell a táblázatban meghatározott öntözési idő napjainak számával és a napi üzemeltetési idővel. A vízhozam az alábbi képlettel számítható:

Ö=3^7^

ahol

Q = a vízhozam igény (hidromodulus) (1/mp) w — a területegységre adagolandó öntözővíz-mennyiség (m3/ha)

F = a tábla nagysága (ha),

T = az öntözési napok száma, tn = a napi üzemeltetési idő (óra)

Ha nem egyszer kell öntözni, akkor minden alkalomra ki kell számítani a táblára vezetendő vízmennyiséget, illetőleg azt a vízhozamot, amellyel az öntözés elvégezhető.

Ismerve a különböző időpontokban a táblákra szállítandó vízmennyiséget, illetőleg vízhozamot, az adatok ábrázolhatok. A vízszintes tengelyen az öntözési idény napjait jelöljük, a függőleges tengelyen a vízhozam-értékeket. A feltételezett növények öntözéséhez szükséges vízhozamokat a tengelykeresztben egymásra rakva azt találjuk, hogy az öntözési idényen belül vannak olyan időszakok amikor egy növény öntözése sem szükséges és olyanok, amikor 2—3 növény egyidejű öntözésére volna szükség. Az eredmény a 142. ábrához hasonló, változó magasságú nyers vízigényábra, amely egyes időpontban csúcsigényeket mutat, máskor pedig viszonylag kis vízhasználatot.

Az öntözőtelep üzemeltetése a csúcsigények kielégítésével nagyon gazdaságtalan volna és nagyméretű csatornák építését tenné szükségessé. Ezért a változó vízhozamban kifejezett igényeket ki kell egyenlítenünk Az egyes öntözési időpontokat eltolva úgy kell az öntözések idejét meghatározni, hogy egyrészt eltolása ne okozzon károsodást a növényzet fejlődésében, másrészt az öntözővíz szolgáltatását egyenletesen lehessen biztosítani.

A termesztés igényeit figyelembe véve Cserkaszov szerint a következőképpen lehet a kiegyenlítést elvégezni (9):

1. Az öntözővíz mennyisége nem változtatható meg.

2. Az öntözést nem szabad a kitűzött határidőnél később befejezni.

3. Az öntözést elkezdeni legfeljebb a megadott határidő előtt három nappal lehet.

4. Az öntözés idejét általában csak rövidíteni szabad. A lerövidítés azonban ne legyen túlzott, hangoljuk össze az egyéb munkák ütemével.

5. Az öntözés idejének közepe ne tolódjék el három napnál jobban.

6. Egy-egy növény egymást követő öntözéseinél az öntözések idejének közepe

256