Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízháztartási vizsgálat
A vízháztartási vizsgálat megkezdése előtt gondos megfontolás alapján kell meghatározni azt az időkeretet, melyben a vizsgálatot el kell végezni. A vizsgálati időszak ne legyen hosszabb, mint amennyi ideig a vizsgált jelenség vagy beavatkozás hatása jelentkezik, illetve háborítatlanul észlelhető. Ha viszont nem egy határozott eset, hanem a bizonyos gyakorisággal előforduló viszonyok vizsgálata a cél, akkor a hosszú időszakok, a jelenség vagy beavatkozás sokszor megismétlődő hatásainak tanulmányozása adhat megfelelő következtetések levonásához elegendő alapanyagot. Más eredményt ad egy meghatározott esetben alkalmazott öntözés hatása, mint ugyanannak az öntözésnek több éven át végzett ismétlésével szerzett tapasztalatok. Ha a vízháztartási- vizsgálat térbeli, időbeli kereteit nem választjuk meg kellő gonddal, a vizsgálat eredménye s az ennek alapján levont következtetések tévesek lehetnek. Ezért a keretek megválasztása egyedi elbírálást, megfontolást kíván, s mint ilyen a mérnöki munkához tartozik. A VIZSGÁLAT MÓDSZERJE A VÍZHÁZTARTÁSI EGYENLET A vízháztartási egyenlet az anyag megmaradásának elvét fejezi ki: víz el nem veszhet. A vizsgált térbeli egységbe érkező vízmennyiség mindig egyenlő a gőzzé váló és elfolyó vízmennyiségek összegével, ha a tározódás okozta javításokat figyelembe vesszük. Ez az egyenlőség minden térbeli keretre és időszakra érvényes. A tetszőlegesen választott tér- és időkereteken belül általában meghatározható az egyenlet egyes tagjainak aránya. Az ismert tagok adatai alapján meghatározható az egyenlet valamely ismeretlen tagja. Végül kiszámíthatók a tervezett beavatkozás eredményeképpen kialakuló új vízháztartási helyzetet jellemző arányok. A megszabott keretek között végzendő vizsgálatainkban, a helyzet fölmérése után gyakran egy ismeretlen adat meghatározása a feladat. A többi adatot az általunk elérendőnek minősített vízháztartási helyzetnek, illetőleg a föltételezett természeti viszonyoknak megfelelően helyettesítjük be. Belvízlevezetésnél pl. a levezetendő vízmennyiséget, öntözésnél az adagolandó öntözővizet kell így meghatározni. A vizsgálatot azért kell elvégezni, hogy a beavatkozás hatására kialakuló új vízháztartási helyzet a termesztés igényének jobban megfeleljen, mint beavatkozás előtt, az új vízháztartási helyzet kedvezőbb föltételeket biztosítson a termesztésnek. Ha a vizsgálattal az ismeretlen adatot sikerül meghatározni, akkor a kapott eredmény alapján biztosítani tudjuk, hogy a beavatkozás végrehajtásához szükséges létesítmények méretei célunknak megfelelőek legyenek. A vízháztartási egyenlet általános alakját hazai viszonyainkra alkalmazva, Salamin fogalmazta meg (59). Szerinte az általános alak a következőképpen írható föl: C+c+27 H+Z II = E E+Z E+Z P+ZTh+ZTk (1) 1,2 5-8 1,2 5—7 1—7 1—7 1—7 ahol a C a csapadék, c a mikrocsapadék, II a hozzáfolyás, E az elfolyás, P a párolgás, T a tározódás, h a hasznos érték, k a 1. a vízfolyások vize, 2. a felületen mozgó vizek, 3? i^^ígnacitás 2 Vízgazdálkodás —
