Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)

Vízháztartási vizsgálat

alatt, 4. a növények víztartalma, 5. a talajvíz, 6. a karsztvíz, 7. artézi víz, 8. mélységi víz.

A vízháztartási egyenlet általános alakja alkalmas arra, hogy segítségével bármilyen vízháztartási vizsgálatot elvégezhessünk. A mezőgazdasági üzem viszonyai között egyszerűbb alakot is használhatunk, mert a vizsgált talajréteg mélységének alsó határa általában a legfelső talajvíztartó vízzáró réteg; karsztvizek, artézi vizek, mélységi vizek ritkán befolyásolják a mezőgazdasági területek vízháztartását. A mikrocsapadék a kultúrtechnikai beavatkozások szemszögéből mellőzhető. E meggondolásoknak megfelelően a következő formában írt vízháztartási egyenletet fogjuk alkalmazni:

C +27/ = SE +27'h +S I\+S 7’h+2 Tk (2)

1,2,5 1,2,5 1—5 1—5 1—5 1—5

Az egyenlet jelölései megfelelnek az előzőkben ismertetettnek. A hasznos, illetőleg káros minősítést a termesztés szempontjából bíráljuk el.

A VIZSGÁLAT MENETE

A vízháztartási vizsgálatnak munkamenete a következőkben foglalható össze:

a) Ki kell jelölni a feladatnak legjobban megfelelő, vizsgálandó térbeli keretet.

b) Meg kell határozni az adott feladatnak legjobban megfelelő vizsgálati időszakot.

c) A megfontolásaink alapján kijelölt időbeli és térbeli kereteken belül meg kell vizsgálni a vízháztartási egyenlet egyes tagjait. Ki kell választani azokat, amelyek nagyságrend ük tekintetében jelentősek, és elhagyhatjuk azokat, amelyek a vízháztartási egyensúly kialakításában kis értékük miatt jelentéktelenek.

d) Az egyenletbe be kell helyettesíteni az ismert, illetőleg számítható tagok értékét.

Az így meghatározott vízháztartási egyenletet, illetőleg a kapott adatokat — a kitűzött célt szem előtt tartva — a következőképpen értékeljük:

Ha az egyenlet minden egyes tagját külön-külön gondos mérésekkel vagy számításokkal állapítottuk meg, akkor az egyenletbe helyettesítve ellenőrizhetjük, hogy méréseink, számításaink eredményei helyesen fejezik-e ki a vízháztartási egyensúlyt.

Ha az egyenlet valamely tagját közvetlenül nem határozhatjuk meg, akkor az egyenletből fejezzük ki értékét.

Vizsgálatainkban az első lépésként meghatározott és a fennálló vízháztartási helyzetet jellemző tagok értékét az egyenletbe behelyettesítjük, és megállapítjuk, hogy melyek azok a tagok, amelyeknek módosítása megokolt, s melyek azok, amelyek beavatkozással változtathatók. A második lépésben a változtatható tagot a vízháztartási egyenletből számítjuk. A számítást úgy végezzük, hogy az egyenletbe, az egyes tagok helyébe a kívánatos értékeket helyettesítjük, míg a változtatható tag értékét az egyenletből kifejezzük.

Ha hosszabb időszakról van szó, és ha a vízháztartási vizsgálat ideje alatt, a vizsgált időkereten belül az egyes tagok időszakos változására is számítani lehet, akkor a vízháztartási egyenletet sorozatosan, napról napra, hétről hétre vagy hónapról hónapra kell vizsgálni. így az időben változó vízháztartási egyen81