Nyuli Gyula - Oroszlány István - Szász János: Az öntözés gépei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981)
Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban - dr. Oroszlány István: A vízháztartás szabályozásának módjai
A vízháztartás szabályozásának módjai A csapadék visszatartása Hazai viszonyaink között általában kevesebb az a csapadék, mint amennyit a mai fejlett agrotechnikával a növényállomány jól hasznosíthatna. Egyre inkább a víz válik a hozam- növekedés korlátozójává. így a mezőgazdaság legfontosabb vízgazdálkodási feladata a lehullott csapadék megőrzése, visszatartása ott, ahol leesik. Végrehajtásában a talaj mint tározótér játssza a legfontosabb szerepet. A hasznos tározóteret — a talajműveléssel, — a talajjavítással és — a biológiai szerkezetjavítással, vagyis a „komplex melioráció” leghatékonyabb eszközeivel növelhetjük. Műszaki beavatkozás csak ott indokolt, ahol az előbbi eszközökkel a kívánt eredmény csak részben érhető el, és a talaj - használat azt gazdaságossá, illetve szükségessé teszi. A nagyüzemi gépesített technológiák nagy táblaméretet kívánnak. A magas szintű agrotechnika ugyanakkor a táblák egységes vízgazdálkodását igényli, ami — a táblán belüli csapadék-visszatartás műszaki lehetőségét — a sáncolást ma már gyakorlatilag kizárja, így csupán ideiglenes és állandó tározókkal — hidrotechnikai eszközökkel — tudjuk, ha nem is a lehullás helyén, de az üzemben visszatartani a csapadékot. A talajművelés lehetőségei Műveléssel kedvezőbbé tehető a talaj vízvezetése, vízkapacitása, párologtatása és effektiv víztartalma. A vízgazdálkodás szabályozásán kívül lényeges a talaj hőgazdálkodásának a javítása is. A tömődön és kedvezőtlenül nagy víztartalmú talajok fölmelegedése lassúbb, mint a kellően laza talajoké. A művelés vízgazdálkodásra gyakorolt hatását tanulmányozva Sípos több éves vizsgálatokat végzett olyan talajokon, melyek a Tiszántúl területének mintegy 80%-át teszik ki. Munkájának eredményeként a következő megállapításokra jutott. A lazításos művelések jobban növelték a réti talaj átlagos vízkészletét, mint a hasonló mélységű forgatás. A mélyítő művelések által előidézett fizikai állapot változásának az átlagos vízkészlet növelésében legnagyobb hatása a szikes talajon volt. A csernozjom talajokon viszont alig észlelt javulást. A növény által felvehető víz a mélyebb művelésű táblákon (mindegyik talajon) több volt, mint a hagyományos, 20 cm mélységű szántás után. 20
