Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)
2. A műszaki létesítmények tervezésének és üzemének hidrológiai vonatkozásai.
- 26 T 2l ~ ~ • L • a /2/ Ebből a L = /3/ t • n egyenlet adódik, amelybe az /l/ összefüggés megfelelő átrendezésével számítható T érteket helyettesítve a barázdahossz meghatározásához alapösszefüggésül a egyenletet kapjuk. Ennek alapján aztán — mivel a barázdába adagolandó, pontosabban a barázda által szállítható /<j/ permanens vizhozam értéke a barázda vízszállító keresztmetszetének ismeretében ismert hidraulikai összefüggésekből számítható — nyilvánvaló, hogy az optimális barázdahossz megállapításának kulcsa az átlagos szivárgási intenzitás ismerete. E szivárgási intenzitás meghatározására irányuld kísérletek előkészítése során a szivárgást, mint fizikai jelenséget vizsgálva figyelembe kellett venni néhány alapvetően jellemző meggondolást. % A természetes talajban az öntözés során lejátszódó szivárgás igen bonyolult vizmoz- gósi jelenség, amelyet több, különböző mértékben ható erő befolyásol. Amig ugyanis a kétfázisú talajban végbemenő szivárgást nyilvánvalóan C3ak a gravitációs és súrlódási erő határozza meg, addig az öntözés szempontjából jelentős háromfázisú talajban azt még számos — döntően a három talaj fázis arányétól függő — más erő is módosítja. így nyilvánvaló, hogy valamely vízzel telitett talajban a vizutánpótlés helyétől csak függőleges irányban lefelé szivárog a viz. Valamennyi ettől eltérő nedvességállapot mellett azonban a szivárgási kép a vizutánpótlás helyétől vízszintes irányban — elméletileg szimetrikusan — annál inkább széthúzódik, minél nagyobb az egységnyi távolságra eső különbség a vizutánpótlás helyének és a környező talajrészeknek a nedvességtartalma között. Ez a különbség azonban folyamatos vizpótlás esetén állandóan csökken, ami magaután vonja a szivárgás intenzitásénak a fokozatos csökkenését is. A szivárgási intenzitás időbeni változását vizsgálva tekintettel kell lennünk arra is, hogy a talajfelszinen keresztül minden körülmények között végbemenő elpárolgás hatása miatt a vizpótlás helyét körülvevő talajré- szek semmikép sem telítődhetnek vizkapacitásig; azaz mindig lesz közöttük és a vizpótlás helye között valamilyen nedvességkülönbség. Ennek következtében pedig az időben lassan állandósuló szivárgási intenzitás — a kezdeti nedvességtartalom függvényében — egy olyan érték felé tart, amelyik minden körülmények között nagyobb, mint a kétfázisú talajnak megfelelő vizáteresztőképesség. tes, háromfázisú talajban lejátszódó szivárgás jelenségét csak egy olyan görbével jellemezhetjük, amely egy magasabb kezdeti értékről indulva — az idő előrehaladásával — egyre csökkenő tendenciát mutat, s fokozatosan közelit egy olyan asszimptótához, amely — a talaj kezdeti nedvességétől függően — a vizzel telitett talaj vizáteresztőképességét jellemző "k" szivárgási tényezőből számított érték fölött kisebb-nagyobb magasságban helyezkedik el. Mindezek alapján került sor a szivárgási intenzitás meghatározására irányuló vizsgálatok a következőkben ismertetendő módszerének meghatározására. A kísérletekre három különböző kötöttségű talajon került sor, előzetesen meghatározva a genetikai talajtípust és a különböző talajjellemző értékeket. Mindhárom talajtípuson egy-egy kisérletsorozatot végeztünk olymódon, hogy egy sorozat hat — különböző talajnedvességre vonatkozó — kísérletből, azaz 6 db, egymástól 6-8 méter távolságra lévő, barázda szivárgásának a vizsgálatából állt. A mérés célja — az irodalomban megtalálható ezirányú kísérletekhez hasonlóan — az egy méteres barázdaszakasz szivárgási intenzitásának, az intenzitás időbeni változásának a meghatározása volt. A kísérleti barázda hosszát 3 méterben határoztuk meg. Kialakítását a már ismertetett méretek pontos betartása érdekében kézi szera /4/ L = Mindezen megoldások alapján arra a következtetésre kell jussunk, hogy a termesze-
