Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)
2. A műszaki létesítmények tervezésének és üzemének hidrológiai vonatkozásai.
- 27 számokkal végeztük el. A szivárgási intenzitást a középső egy méteres szakaszban kivántuk meghatározni, s az ehhez két oldalt csatlakozó 1-1 méteres barázdaezakasz csak azt a célt szolgálta, hogy a középső, vizsgált szakaszban a szivárgás irányát a barázda tengelyére — legalábbis jó közelítéssel — merőlegessé tegyük. Hogy az elszivárgó viz mennyiségét mérni tudjuk a középső egy méteres barázdasza- kaszt 2 db, a barázda alakjához igazodó, vaslemezből készült tiltó-táblával lezártuk úgy, hogy azokat 0,10 m mélyen a talajba vertük. Azt, hogy a táblákat minden kísérletnél azonos mélységbe verjük le, a táblákra hegesztett, arra merőleges irányú, s helyes leverés esetén a barázda fenékvonalába simuló gömbvasak tették lehetővé. így a tiltótáblák belső oldalán lévő nívóval és vizszinészlelő tü, valamint a külső oldalon lévő két nivóvonal mindig azonos magasságra került a barázda fenékvonalától, s a barázda mindhárom szakaszában szükséges 0,15 m vízmagasságot kijelölte. A barázda szivárgási intenzitásának mérése azzal indúlt meg, hogy először a két szélső, majd a középső szakaszt a megfelelő vizszintre hirtelen, nagy vizmennyiséggel tele- tültcittük. A középső szakasz vizutánpótlását, annak érdekében, hogy az elszivárgó vízmennyiséget mérni tudjuk, egy 0,5 lit-es -beosztású mércével ellátott, üvegnivócsővel és szabályozó csappal felszerelt, egyszerű hengeralaku mérőtartályból, vékony gumicsövük keresztül végeztük. A két oldalszakasz vizszinttartását — az adagolt vizmennyiség mérése nélkül — egy- egy tartályból, szabályozó csavarral ellátott tömlővel oldottuk meg. Mindhárom szakaszban folyamatosan pótoltuk az elszivárgott vizmennyiséget. A két szélső szakaszban a vizuzinttartás pontossága + 5 mm volt. A középső szakasz vizszintjét 0-tól -5 mm-es hibával tartottuk úgy, hogy az észlelési időegységül választott 5 perces időközök végén a barázdában lévő viz mindig pontosan szineljen a 0,15 m-es vízmagasságot kijelölő észlelő tü hegyével. így elértük azt, hogy a mérőtartály nivóoeövéről 5 percenként leolvasott vízmennyiségek különbsége, minden korrekció nélkül pontosan az észlelési időegység alatt elszivárgó vizmennyiséget adja. A mérést addig folytattuk, amig a szivárgás időben láthatólag állandósult, azaz az 5 percenkénti vízfogyasztás értékekben további csökkenési tendenciát már nem tudtunk megfigyelni. A mért szivárgási adatok értékeléséhez az előzőekben már emlitett talaj jellemzőkön kiviil a vizsgált talaj nedvességtartalmának, hézagtérfogatának és a vízzel telitett talaj vizáteresztő-képességének /"k" tényezőjének/ ismerete is szükséges. Ezeknek az értékeknek a meghatározása érdekében, a mérés megkezdésével egyidőben, a barázda meghosszabbításában — annak végétől 1 m távolságra — zavartalan talajmintákat vettünk. A mintavétel 10 cm-es talaj szintenként, 50 cm mélységig történt, négyszeres ismétléssel. Az egyszintből vett minták távolsága 20 cm volt. A szivárgási intenzitás meghatározása a helyes barázdahosszak megállapításához szükséges. Az ennek érdekében végzett mérések jó lehetőséget adtak a helyes barázdatávolság vizsgálatára is, ezért a kísérlet befejezése után mintegy 40 órával, az oldalszivárgás távolságának meghatározása érdekében, a középső barázdaszakasz felező síkjában, a barázdára merőlegesen szintén talajmintákat vettünk. Ez a mintavétel a talajfelszíntől számított 25 és 50 cm mélységben történt — s barázdatengelytől jobbra és balra — 20 cm-enként, 2,60 m távolságra. Az igy elvégzett mérések alapján kaptuk tehát végeredményként azokat a barázdahosz- szakat, amelyeket — 2,40 m-es barázdatávolság, továbbá /vízáteresztő talaj esetén/ 100 mm, illetve /vizzárótalaj esetén/ 80 mm egyszeri vizadag figyelembevételével — a 2. táblázat tüntet fel. Ezek az eredmények azonban a magyarországitól eltérő viszonyokra nyilván csak tájékoztató értékeket jelentenek. Ezért célszerűnek látszik a továbbiakban kissé részletesebben ismertetni azt az általánosan használható metodikát, amelynek figyelembevételével a kísérleti eredmények feldolgozása célszerűen elvégezhető.
