Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)
2. A műszaki létesítmények tervezésének és üzemének hidrológiai vonatkozásai.
- 25 állapította raeg, hogy a szivárgási intenzitás egy meghatározott talaj esetében nem állandó érték, hanem az idő függvényében csökken, s e csökkenés mértéke — amely különösen a beszivárgás kezdeti időszakában erőteljes — jelentősen függ a talaj kezdeti nedvességtartalmától. Azóta számos kutató foglalkozott e szivárgási jelenség vizsgálatával, számos /elsősorban bolgár, szovjet és lengyel továbbá néhány ismert magyarországi/ szerző foglalkozott azzal is, hogy az optimális barázdaméretek meghatározásához segédletet, vagy felhasználható alapadatokat adjon. Az ilyen irányú legjelentősebb tanulmányok eredményeinek számbavétele alapján azonban meg kell állapítanunk, hogy az optimális barázdaméretek tervezési célra történő meghatározására irányuló kutatómunka még ma sem tekinthető befejezettnek. Ez elsősorban a telítetlen talajban lejátszódó beszivárgás! folyamat bonyolultságára és arra a tényre vezethető vissza, hogy az eddigi öntözési gyakorlatban használatos 0,10 - 0,20 méter mélységű úgynevezett segély barázdákban — a jelenleg megvalósíthatónak Ítélt + 5 cm-es pontosságú tereprendezési eljárások miatt — az öntözővíz általában nem vezethető végig, s igy az öntözendő talaj egyenletes vízellátása sem valósítható meg, s kutatások pedig zömben ilyen sekély barázdákra vonatkoztak. Ennek a felismerésnek az alapján vált szükségessé az a kisérietsorozat, amelynek elvégzésére 1968-ban a magyarországi Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben került sor, s amelynek néhány általános — nemcsak a magyarországi viszonyokra érvényes -- eredményét, valamint metodikáját /példaképpen/ a következőkben foglaljuk össze; A barázda mélysége. Az optimális barázdamélység meghatározásánál egyrészt abból a következtetésből indulunk ki, hogy a barázdában a vízadagolás során kialakuló vizszint minden körülmények között a barázda mentén előforduló legmélyebb tereppont alá kell kerüljön, s itt is meg kell legyen a vizszint és a terep között a feltétlenül szükséges 5 cm-es biztonság. Ez — a terep- rendezés elérhető + 5 cm-es pontosságát figyelembevéve — azt jelenti, hogy a barázda vizezi- ne a tereprendezéssel előállított elméleti terepszint alatt 10 cm-re kell legyen. Másrészről az optimális barázdamélység megállapításánál arra voltunk tekintettel, hogy az eddigi öntözési gyakorlat sekélybarázdás változatánál feltételezett /de általában be nem tartott/ mintegy 15 cm-es vízmélység most feltétlenül biztosítva legyen. E két szempont alapján az úgynevezett mély barázdák szükséges mélysége — az elméleti terepszinthez viszonyítva — 25 cm-re adódik. A barázda hossza. Az optimális barázdahossz meghatározása érdekében a következő jelöléseket alkalmaztuk; a barázda vízszállítása £ /1/s/ a barázdatávolság l /m/ a barázdahossz L /m/ az adagolandó öntözővíz mennyisége n /1/m2/ a vízadagolás ideje T /e/ a barázda első méterén T idő alatt beszivárgó öntözővíz átlagos szivárgási intenzitása ik /1/s.m/ így az a már korábban említett, s a helyesen végrehajtott barázdás öntözéssel szemben támasztott alapkövetelmény, amely szerint a T adagolási idő alatt a barázda első méterén beszivárgó vízmennyiség meg kell egyezzék az első 1 m-es barázdaszakasz hatásterületére adagolandó öntözővizmennyiséggel, az előző jelölések alkalmazásával a következőképpen fejezhető ki; T • ije " í. • £ /l/ Másrészről, mint ahogy arról már szintén szó volt, a T idő alatt a barázdába adagolt vizmennyiség elegendő kell legyen a teljes barázdahossz hatásterületére, azaz
