Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)
2. A műszaki létesítmények tervezésének és üzemének hidrológiai vonatkozásai.
21 meg a talaj viznyelőképességét, azaz a /háromfázisú talaj/ beszivárgás intenzitását, ez ugyanis az alapfeltétele annak, hogy ne következzék be felszíni elfolyás. Rátérve a talajviszonyok vizsgálatára, mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy bármelyik öntözési mődszer alkalmazása esetén a növénytermesztés szempontjából kedvező közvetlen hatások mellett az öntözés olyan közvetett hatást is gyakorol a talajra, amely annak fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait alapvetően megváltoztathatja. Az öntözési módszer helyes megválasztásával, valamint a növénytermesztés szempontjából leglényegesebb talajjellemzők változásénak az öntözés során történő folyamatos figyelemmel-kisérésével azonban elérhető, hogy a talaj természetes vizháztartásába történő beavatkozás, az öntözés ne gyakoroljon káros hatást a talaj termékenységére. Ennek szellemében vizsgáljuk meg tehát a leglényegesebb talajjellemzőket az öntözési módszer megválasztására gyakorolt hatás szempontjából: A fizikai és vízgazdálkodási sajátosságok közül igen lényeges a termőrétegvastagság. Az erre vonatkozó irodalmi munkák egyértelműen előírják, hogy sekély termőréteg esetén esőszerü öntözést kell alkalmazni, hogy azonban a különböző körülmények között mi az a rétegvastagság, ami már sekélynek minősül, irodalmi adatok alapján nem határozható meg. Könnyen belátható azonban, hogy mivel felületi öntözéssel csak viszonylag nagy, 1 )> 60 mm egyszeri vizadaggal lehet öntözni, olyan területeken, ahol a termőrétegvastagság ennél kisebb vízmennyiség befogadását teszi lehetővé célszerű az esőszerü öntözés, s csak ellenkező esetben jöhet szóba a felületi öntözés alkalmazása. Magétól értetődő az is, hogy a felszínalatti öntözés alkalmazása abban az esetben jöhet szóba, amikor a termőrétegvastagság lehetővé teszi a vizvezető elemek/alagosövek vagy nyílt árkok/ olyan mélységű elhelyezését, amely mellett a vizutánpótlá3 biztosítható, de a gépi talajmüvelés zavartalan. Pontos talaj jellemző ebben a csoportban a talaj szerkezete és a részben ettől függő viznyelőképesoége is, amelyen a beszivárgási sebességet értjük. A szakirodalom ezzel kapcsolatban a következőket ajánlja: feltétlenül esőszerü öntözés alkalmazandó lazaszerkezetü, homokos talajoknál, vagy olyan esetekben, amikor a viznyelési sebesség y 30 om/óra. Előnyös az esőszerü öntözés alkalmazása a 15 - 30 cm/óra viznyelőképességü talajokon, de nem javasolható, ha a víznyelős <15 om/óra. A kémiai talaj jellemzők az öntözési módszer alkalmazhatóságát csak közvetve, a talaj szerkezettel és a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaival való hatásukon keresztül befolyásolják, igy részletezésükre itt nincs szükség. A tala.ivizszint mélysége — bár figyelmen kivül hagyása közismerten elősegítheti az öntözés káros közvetett hatásait — nem szerepel az öntözési módszerek szakirodalomban található alkalmazhatósági szempontjai között. Alapelvként ezzel kapcsolatban mégis a következőket célszerű szemelőtt tartani: azokon a területeken, ahol az öntözésre való berendezkedés előtti talajviz-szintmagasság emelése káros következményekkel jár, csak abban az esetben alkalmazható a felületi öntözési módszer, ha a viszonylag nagy vizadagok ellenére sem következik be talajvizszint emelkedés. Illetve, ha gondoskodnak arról, hogy a talajból a fölös vizeket drénezéssel levezessék. A rendelkezésre álló öntözővíz minőségének a legkedvezőbb öntözési módszer megválasztására gyakorolt hatása egészen röviden összefoglalható. A kémiai jellemzők szerinti öntözővíz minősítésben az egyes öntözési módszerek között nincs különbség, az öntözővíz hőmérséklete azonban döntő hatást gyakorol e módszer megválasztására. Hideg öntözővíz esetén a szakirodalom általában nem ajánlja az esőszerü öntözés alkalmazását. Alapvető szempont ebben a vonatkozásban, hogy az öntözővíz és a növényi test hőmérsékleti különbsége abban az időpontban, amikor a viz eléri a növényzetet 10 - 12 C°-nál ne legyen nagyobb. Abban az esetben, amikor az esőszerü öntözés alkalmazásával a túl hideg öntözővíz miatt nem biztosítható, célravezetőbb a viz fokozottabb felmelegedését lehetővé tevő felületi módszer alkalmazása. Az altalaj öntözésre ilyen vonatkozásban nincsenek irodalmi utalások, de tekintettel
