Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)
2. A műszaki létesítmények tervezésének és üzemének hidrológiai vonatkozásai.
20 Ezeken az öntözési módszereken belül további osztályozást jelentenek az egyes öntözési módok. A felületi öntözés történhet árasztással, csörgedeztetéssel, vagy áztatássals a felszínalatti öntözés végezhető különböző anyagú úgynevezett alagosövek, vagy nyilt árokrendszer segítségéveli az esőszerü öntözés pedig /pl. ugyancsak a területen történő vizve- zetés eszközeinek anyaga szerint végezve az osztályozást/ lehet hajlékony tömlős, merevfalu müanyagcsöves, acélcsöves stb. Az egyes öntözési módokon belül is több változat különböztethető meg. E változatok és az egyes öntözési módok szerinti osztályozási szempontok és módszerek részletes taglalása azonban jelenleg nem feladatunk, csupán az egyes öntözési módszerek megválasztásának hidrológiai vonatkozásait kell vizsgálnunk. Tekintettel azonban arra, hogy —— amint az minden öntözéssel foglalkozó szakember számára magétól értetődő -- az egyes öntözési módszerek adott területen és meghatározott körülmények közötti alkalmazhatósága nem csupán a hidrológiai jellemzőktől függj célszerűnek látszik az öntözési módszer megválasztását befolyásoló tényezőket együttesen számbavenni, s esetenként ennek keretében hangsúlyozni a hidrológiai adottságok szerepét és fontosságát. Ilyen alapon elindulva mindenekelőtt meg kell állapítani azt, hogy az öntözési módszer megválasztásánál a következő alapvető szempontokra kell tekintettel lenni! 1. domborzat 2. talajviszonyok ' 3. a rendelkezésre álló öntözővíz minősége és mennyisége 4. éghajlati adottságok 5. öntözendő növénykultúrák, az Öntözési cél 6. gazdaságossági tényezők. Szakirodalom alapján ezekre a tényezőkre vonatkozóan az öntözési módszer megválasztása szempontjából a következőkben összefoglalt előírások, ajánlások ismertethetők. A domborzati adottságok kérdését elemezve könnyen belátható, hogy meredek, nagy, vagy nagyon változatos esésű, azaz felszíni vizvezetésre alkalmatlan területeken, ha azok gazdaságosan nem tereprendezhetők a felületi öntözés alkalmazása nem célravezető. Magyarországon a felületi módszerrel már semmikép nem öntözhető területek átlagos terepesés határértékként a 15 - 20 %o-et szokás figyelembevenni. Mivel azonban amerikai és bolgár kísérleti adatok szerint az erózió mér 2 %-ob lejtő esetén is jelentkezik, s 1 mm vastagságú talajréteg lehordása mér 15 - 20 to/ha talajtömeg veszteséget jelent; nyilvánvaló, hogy a domborzati viszonyok figyelembevételére mindenkép alapvetően szükség van az öntözési módszer megválasztása során. Ennek ellenére általános receptet, minden körülmények között érvényes szabályt nem tartalmaz az erre vonatkozó szakirodalom. Számos kritikus sebesség képletet vezettek le a hordalékmozgás törvényszerűségeivel foglalkozó kutatók, amelyekkel az a sebesség számítható ki, amely a hordalékot mozgásban tartják. Esetünkben azonban nem e kritikus, hanem az ennél kisebb, úgynevezett "kimozditási sebesség" a mértékadó, amelynél a vizmozgés a részecskéket kimozdítja ugyan, de tartósan magával ragadni nem képes. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet erre vonatkozó kísérleti eredményei szerint, kavics-homok keverékek esetében a kimozditási sebesség 0,20 - 0,47 cm/s között változott. Biztonsággal az alsó határérték környékének a figyelembevétele javasolható, s ez azt jelenti, hogy a felületen történő vizvezetést megkívánó felületi öntözési módszer olyan eséshatárig alkalmazható célszerűen, ahol a vizmozgás sebessége ezt a 0,20 cm/s értéket nem haladja meg. Azzal, hogy a felszín alatti öntözés milyen esésviszonyok mellett, milyen feltételekkel alkalmazható, eddig nem foglalkoztak a kutatók. Ebből arra lehet következtetni, hogy ennek a módszernek az alkalmazhatóságát a domborzat számottevően nem befolyásolja. A felszin alatti csővezetékrendszer helyes kialakítása azonban változatos domborzati viszonyok között nyilvánvalóan sokkal nehezebb, mint ellenkező esetben. Végül az esőszerü öntözés lejtős területeken történő alkalmazására vonatkozó szak- irodalmi anyagokat megvizsgálva, az eredmények általános érvénnyel összefoglalhatók abban a követelményben, hogy az esőztető berendezéssel adagolt csapadék intenzitása nem haladhatja
