Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)

2. A műszaki létesítmények tervezésének és üzemének hidrológiai vonatkozásai.

- 19 Az igy kiválasztott vizsgálati csatornaszakasz kezdetére és végére kell elhelyezni egy - egy hullámzásraórő és regisztráló berendezést, melyen a naponta előforduld maximális hullám-ainplitudot kell megállapítani.

Erre a célra kielégítő pontosságú eredmények kaphatók egy egyszerűen elkészíthető úszós hullám-maximum mérő berendezés alkalmazásával. Ez egy nagyméretű gerendatutajra lesz rászerelve, melynek hossza a legnagyobb hullámhosszúság 2.5-szeresénél nem kisebb, /kis csatornákon ez 4.5 méter körüli tutaj hosszúságot jelent/. Ilymódon a hullámzás ellenére nem mozog számottevően a tutajra szerelt mérőberendezés, s a csatorna vizszintváltozása nem befolyásolja a mérési eredményeket. Maga a mérőberendezés egy vízszintes tengely körűi elforduló mintegy két méter hosszúságú merev, de könnyű /műanyag/ csőre erősített, s a talaj elé r^ulló úszóból áll. Az úszó mozgásának megfelelően a tartó csőhöz a forgástengelyben mereven rögzíthető /de a nyugalmi szintnek megfelelő 0 értékre beállítható/ 1 méter hosszú kar egy körskálán a maximális elmozdulásnak megfelelően tol el jobbra-balra egy-egy indexet. Az indexeknél leolvasható a középvizszint feletti illetőleg alatti maximális amplitúdóval arányos érték. Ebből magát a maximális amplitúdót hitelesitési görbén lehet meghatározni. A mérőberendezések a csatorna kezdetén és végén úgy állitandók fel, hogy úszójuk a vizsgált csatornaszakasz felé eső oldalon legyen. így az úszók a tutaj által nem csillapított hullámzást fogják mérni, minthogy a csatornaszakasz felső végéről fújó szél okozta hullámzások a szakasz alsó végén mérhetők csillapítás nélkül, ellenkező szélirány esetén pedig a felső végén. Mivel a csatorna közepén a hullámzás nagyobb mint a széleknél, a mérőberendezést a csatorna közepén kell felállítani.

A naponta azonos több időpontokban leolvasott hullám-maximum értékek közül a nagyobbat kell most már napi maximumnak tekinteni.

Ezzel a mérési módszerrel el lehetett érni azt, hogy a hullámok kialakulása szempontjából legkedvezőbb körülmények között állapítsuk meg a napi maximális amplitúdó értékeket.

Ezeket az értékeket valószínűségi változónak tekintve azután meghatározzuk az eloszlásfüggvényt. Az eloszlásfüggvényből kiszámítható a tűrhető kockázatnak megfelelő hullám- amplitudó érték. A gyakorlatban 5 c/o~ob egyoldalú kockázat vállaláséval a 95 íS-os valószínűségű amplitúdó érték javasolható mértékadó hullám-amplitudó értéknek.

Befejezésként még egy kérdésre kell kitérnünk.

Eles csatornakanyarulatokban a csatorna közepén kialakuló nagy hullámok felfuthatnak a homorú oldali rézsűre. Ezért e helyeken a mértékadó hullám-amplitudó értéket célszerű a felffutás magasságának értékével megnövelni.

Magyarországon 10 méter szélességű csatornán elvégzett vizsgálat A^ = 10 cm mértékadó hullám-amplitudó értéket eredményezett.

2.4. Az öntözési módszerek megválasztásának hidrológiai vonatkozásai.

Az öntözési módszerek és alkalmazhatóságuk.

Az öntözés sorén általában kettős feladatot kell megoldani. Az öntözővizet egyrészt el kell juttatni az öntözendő területhez, másrészt azt szétosztva az öntözendő területen be kell juttatni annak talajába. Az öntözőmódszerek, e második feladat, az öntözővíz talajba- juttatási módja szerint különböznek egymástól. Háromféle öntözési módszert ismerünk: felületi öntözés, felszínalatti öntözés, esőszerü öntözés.

Felületi öntözés során az öntözővizet közvetlenül vezetik rá az öntözendő terület talajának felületére, a a beszivárgás a talaj részleges, vagy teljes elárasztása alatt következik be.

A felszin-alatti öntözéskor a viz az öntözendő terület talajának felszine alatt vezetve szivárog szét a talajban.

Esőszerü öntözés során az öntözővizet — általában gépi eszközökkel — az öntözendő terület talajának felszíne fölött szétporlasztják, s az, a felületre esőhöz hasonlóan lehullva szivárog be a talajba.