Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)
2. A műszaki létesítmények tervezésének és üzemének hidrológiai vonatkozásai.
várfás tetemes csökkenését mutatja kolmatáció révén /lásd. 13. előadás 13-222. cikkét/. A IJagy-Alföldön elvégzett vizsgálatok is azt mutatták, hogy egy löoztalajbél épült 4 m3/s -os vizazállitásu öntözőcsatorna szivárgása három év alatt gyakorlatilag teljesen megszűnt. 2,3, A hullám elleni védelem alapadatainak meghatározása. Csatornák, víztározók töltéseit, illetőleg zárógátjait a legnagyobb vizszint fölött egy biztonsági magasság számitásbavételével alakitják ki. E biztonsági magasság egyik lényeges összetevője a szél hatására keletkező mértékadó hullám amplitúdó magassága. Hyilt vizekre, ahol a vízmélység meghaladja a hullámhossz felét számos képlet áll rendelkezésre a szélsebesség ás a hullámmagasság összefüggésére. Ezek az összefüggések azonban nem alkalmazhatók viszonylag kis méretű vízfelületekre, ahol rövid a meghajtási hossz és kicsiny a vízmélység. Ez az eset fokozott mértékben fennáll csatornákon, mivel a viszonylag alacsony vizmélység mellett igen kicsiny a víztükör szélessége. Itt a szél hatását hosszú egyenes szakaszokon is csak akkor fejtheti ki, ha iránya teljesen megegyezik a csatornáéval. A következőkben a csatornákon a szél hatására keletkező hullámzás kérdésével, annak meghatározási módszerével fogunk foglalkozni. Alapjában kétféle módon lehet a mértékadó hullámamplitudó értékét meghatározni. 1. Egy — a csatornákra érvényes — szélsebesség-hullámmagasság összefüggés meghatározása után a mértékadó helyzetnek megfelelő értékek behelyettesítésével a mértékadó hul- lám-amplitudó érték kiszámítása. 2. A mértékadó hullám-amplitudót mérések alapján történő meghatározása olyan csatornaszakaszon, mely a legnagyobb hullámzás kialakulását lehetővé teszi. Az 1. módszert vizsgálva nagy nehézséget jelent az, hogy az összefüggés meghatározásához olyan pontos szélirány mérésekre van szükség, mely a gyakorlatban alkalmazott egyszerű eszközökkel nem érhető el. A csatorna irányához viszonyítva 1-2 °-os szélirányeltérés ugyanis a keskeny csatornákon már több kilométerről néhány száz méterre csökkentheti a meghajtási hosszat. Ez pedig a kialakuló hullém-amplitudó szempontjából alapvető fontosságú. Ennek a következménye aztán az, hogy a csatornairényu /de attól esetleg kismértékben eltérő/ szél és a kialakuló hullámmagasság között nem mutatható ki megfelelő megbízhatóságú összefüggés. • Ezért célszerűbb a 2. módszer alkalmazásával közvetlenül a mértékadó hullám-amplitudó magasságot meghatározni. Ennek első lépéseként ki kell választani egy olyan több kilométer hosszú csatornaszakaszt, melyen a legnagyobb hullámzás alakulhat ki. Ebből a szempontból igen lényeges, hogy a csatorna iránya megegyező legyen a legnagyobb gyakorisággal előforduló erős szelek irányával. Ezt hosszúidejü szél adatsorok feldolgozásával lehet megállapítani. E vizsgálatoknál az egymással ellentétes irányú szelek azonos hatásúak lévén egy csoportba kerülnek. Ha a csatornák az évnek csak egy részében üzemelnek, akkor a vizsgálatot csak erre az időszakra vonatkozóan kell elvégezni /pl. öntözőcsatornákra csak az öntözési idényben/. A vizsgálatoknál erős szeles napnak az a nap számit, melyen 5 Beaufort fokos vagy annál erősebb szél előfordult. Ha nem áll rendelkezésre hosszú ideig szél-adatsor, úgy 2-3 éves észlelés alapján lehet becsülni az erős szél uralkodó irányét. Az észlelést természetesen a csatornarendszer körzetében kell elvégezni. Erre a célra a legegyszerűbb mérőeszköz a nyomólapos szél- zászló, melyet napjában háromszor /esetleg ötször/ olvasnak le. Az ilymódon meghatározott széliránnyal megegyező irányú hosszú egyenes csatornaszakaszokat kell a következő lépésként kiválasztani. Ezek közül most már azt a csatornaszakaszt kell a vizsgálat céljára kijelölni, melynek partjai mentén magas növényzet /nád, fák, cserjék/ vagy a szelet felfogó egyéb akadályok nincsenek, s melynek medrében sincsenek a hullámzást csökkentő vízinövények.- 18 -
