Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

„Az Újpestre vezető váci úton alighogy elmarad a régi temető

86

, már egész síktenger terül el, melyen jégtáblák, gerendák és különböző fadarabok úsznak, s azok közt a gyárak, nyári lakások, kerti tanyák állnak mocskos víztől övezve. Néhol csak egy fedél látszik ki. Az önkéntes társaság sokakat megmentett itt. Már csütörtökön több ház összeomlott, s vagy 25 család az Újépület kaszárnyájában talált fedelet. A Rákos patak feltoluló vize a híd boltozatán felül is kiöntött. A Duna, mely a parti töltést két helyütt átszakította, s azon kívül a Rákos patakon és városligeti csatornán tódul fel, a szeszfinomító gyártól fölfelé majd mindenütt az országút töltésénél talált határt, de nemsokára azt is átlépte, s délben megakadt a lóvonatú vasút közlekedése." (VÚ0227) Buda és Óbuda „A főváros budai részeiben csütörtök déltől kezdve a veszély egyre nőtt. A Tabánban már délfelé a csatornákon tört magának utat a víz, úgy hogy a délutáni órákban már 23 lábnyi magasan állt. Ez időben a kocsik a Lánchídtól már csak az alagúton s az Attila utcán át kerülhettek a Szarvas térre. A Vízivárosban, hol délután a Fő utca egy része már el volt borítva vízzel, (7. és 13. kép) 5 óra felé már annyira nőtt az ár, hogy a kocsik nem közlekedhettek a kapucinus templom előtt. 7 órakor az ártér már a Bomba térig terjedt, s a Duna felé vezető mellékutcákba mindinkább fölnyomult a víz a várdomb lejtőjére. A Két-nyúl

87 laktanyától Újlakig a főút ekkor még száraz volt, de a Duna felőli házsoron a legtöbb udvar már el volt árasztva. 7. kép, Buda Fő utca a tetőzés után A mai Lehel piac területe. Bem József tér.