Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
Újlakon sokkal aggasztóbb volt a helyzet. Az ár, mely már reggel 5 órakor becsapott a nagyon alacsony parton át a főutca mélyebb részeibe, napközben lassan, de szüntelenül emelkedett. A 294-340 számú házak több lábnyi mélyen álltak már vízben, s lakóik siettek elmenekülni. Az újlaki templom mellett levő iskolaépület megtelt menekültekkel. Aggastyánok, nők és gyermekek, jobbára átázott s sárral teli fröccskendezett ruhában melengették magukat a kemence mellett. Délben a népkonyha látta el e szerencsétleneket ebéddel. Este sebesen kezdett áradni a víz, s irtózatossá lett a veszély. Az önkéntes mentő társulat tagjai Holzbach úr parancsnoksága alatt nehéz munkát végeztek. Ladikjaikon egyre szállították a fenyegetett házakból a menekülőket Újlak dombos részére. (VÚ0227) Ó-Budán a szerda és csütörtök közti éj eseményei után a legrosszabbtól lehetett tartani, s fájdalom ez be is következett. A jeges ár, mely éjjel elborította Ó-Buda utcáját, napközben egyre magasabbra dagadt. A pompás Margit-sziget, a fővárosi lakosság e kedvelt üdülőhelye, háromlábnyi 88 magasan állt a jeges árban. Az Ó-budai hajógyár, mely egy egész szigetet foglal el, magasan el volt borítva vízzel. A vízmérce itt 22 láb 2 hüvelyknyi (701 cm) magasságot mutatott délben. A Duna még a reggeli órákban elöntötte a szigetet, s pedig oly rohamosan, hogy a hivatalnokok övig gázoltak a vízben, midőn az irodákból kihozták az üzleti könyveket. A rév mentén horgonyzó gőzhajók közül tizet folyvást fűtöttek csütörtökön azért, hogy azokkal segélyt lehessen nyújtani az elöntött lakosságnak, mihelyt a jég zajlása azt megengedi. Kora reggeltől kezdve lázas izgalom és megfeszített tevékenység uralkodott Ó-Budán. Az utcák el voltak lepve menekülőkkel, kik holmijukat biztosabb helyre szállították, minthogy senki sem mer megmaradni az alacsonyabban fekvő házakban. Reggel tűzoltók siettek Pestről Ó-Budára, hogy segélyt nyújtsanak, s a költözködésben segítsenek. A bútorokat igen sok helyen a padlásra rakták, s csak a könnyebben szállítható holmit vitték el hazulról. (6. kép) A mentési munkálatokban buzgón vettek részt az önkéntes mentő társaság tagjai, s a Duna Gőzhajózási Társaság matrózai. A hatóság kiküldöttei még szürkület előtt a veszély helyszínén voltak. Nagy szerencse, hogy a Duna áradása éjjel nem volt rohamos, mert különben jelentékeny lett volna a szerencsétlenség. Lehetetlen azonban elhallgatnunk a megjegyzést, hogy a mentőcsónakok száma komoly veszély esetén nagyon elégtelen Ó-Budán. Délelőtt a lóvonatú vasút kocsija már csak az Ó-budai Fő utca elejéig közlekedhettek, minthogy mindjárt elején körülbelül 30-40 ölnyi hosszúságban volt elöntve az e ponton legalacsonyabb utca. A lakosságot mentő ladikokon szállították át a kiöntésen, melyen túl még másik két kiöntés volt. A helyzet a főutca e részében igen válságos, minthogy kb. másfél lábnyi (50 cm) vízemelkedés esetén a jeges ár az ablakokon át tódulna a házakba. A kapualjak már most is mélyen vízben állnak. Néhány vályogból épült ház a délelőtti órákban is veszélyeztetve volt, s összedőlésük elmaradhatatlan, ha a Duna áradása még tovább is tartana." (VÚ0227) „A délutáni órákban egyre nőtt a víz és vele az általános ijedelem Ó-Budán. Három óra felé elterjedt a rémhír, hogy a Duna a város háta mögött tört be s elöntötte a békásmegyeri határt, mivel ezen oldalról semmiféle gát sem védi Ó-Budát, a veszély óriási lett volna. E hír szerencsére nem valósult, de éjjel a rettegett eshetőség bekövetkezésére mindenki kétszeres aggodalommal gondolt. Száz katona, kiket a térparancsnokság rendelt ki, nagy segítségére volt a menekülőknek holmijuk szállításánál." (VU0227) Csaknem 1 méteres.
