Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
A Vajastoroktól a Bátyáig a töltések jó rendben találtattak 8600 öl (I63OO m) hosszban 20 láb (6,4 m) magasan a 0 felett. A bátyai határban a magasítások folytatandók volnának mintegy 4000 folyó ölön (-7Ó00 m-en) éspedig a Varajti csárdától a Papberki vonal felső végéig 2-3 láb (60-90 cm) magasságban, ami megfelel 21' (665 cm) mérce magasságnak és megkíván 4000 köböl (27300 m 3 ) földmunkát. Úszódnál a szivárgó töltés megerősítése. Az egész mintegy 29000 folyó öl (~55 km) töltésvonalon a kimosott rézsűk kiigazítandók. Az egész vonalon a nyílt Dunára néző töltéseknek víz felőli oldalán fa ültetések alkalmazandók a hullámverés elleni védelem tekintetéből. 1876. január 10.-én Hajnald István középítészeti felügyelő a m. kir. Közmunka és Közlekedési Miniszternek a következőket jelentette 35 az addig végzett munkájáról: „.. a Duna árja által fenyegetett bal parti védgátak megvizsgálása céljából folyó évi január hó elsején reggeli 5 órakor Budapestről kiindulván a pest-zimonyi államúton, mely Dömsödön túl több mérföldnyi 36 hosszában a dunai védtöltésekkel azonos, végighaladva, azon a napon a délutáni órákban Soltra érkeztem, hol is a megye főmérnöke és a solti járás szolgabírájával találkozván vélük az ügy állásához képest szükséges intézkedések iránt tanácskoztam. Figyelembe vétetett mindenekelőtt azon körülmény, hogy a Duna árja, mely előbbi napokban Szalkszentmárton a pest-zimonyi államutat ott, hol az a magasabb földszint 37 elhagyva a 3-5 lábbal (1-1,5 méterrel) alantabb fekvésű, úgynevezett „döghalmi" lapos szélén vonul el, mintegy 1 láb (~30 cm) magasságban és 20-30 öl (40-60 méter) hosszúságban elborította. Továbbá Dunavecsén túl Apostag felé, hol a víz az úgynevezett gyöngyvirági partos területet meghaladva az államutat három részben és összesen mintegy 100 öl (190 m) hosszában 1' (~30 cm) magasságban elöntötte. Aznap (január 1-én) már visszahúzódott annyira, hogy alólírt a „döghalmi" laposon 1,5 láb (~50 cm) apadást tapasztalt, így az államút pályáját teljesen vízmentesnek találta. Apostag előtt pedig a kiömlött víz az útpályán keresztül már csak mintegy 10 öl (-20 méter) hosszúságban és 3 hüvelyk (~8 cm) magasságban a folyam felé sebes visszavonulásban volt. E vonalon a közlekedés, mely előbbi napokban megakadályozva volt, most már veszély nélkül folyta ttathatott. Az víz ilyetén állásánál a Solton állomásozó megyei küldöttekkel egyetértőleg abban történt megállapodás, hogy a megye főmérnöke és a solti járás szolgabírája egyelőre Solton marad az ottani gyönge szerkezetű védgátak megerősítése és felügyelete végett, mert Dömsödtől kezdve egész Ordasig tulajdonképpeni védgát társulat nem létezik, s a vízár ellen községi és megyei erővel készült töltések állnak fenn. Ezek biztonságáról a közhatóságokon kívül senki más nem gondoskodik és amennyiben ezidő szerint a Solt közelében levő, lombéri gát leggyöngébb állású volt, annak fenntartása a megyei küldöttek részéről volt ellátandó. Az alázattal alólírt pedig ... január hó 2-án Soltról Somody Lajos járási mérnök társaságában folytatta útját Kalocsa felé, hol a Bajáról táviratilag meghívott folyammérnökségi küldöttel és a paksi folyamfelügyelővel volt találkozó. Január hó 3-án a nevezett szakközegek és a sárközi védgáttársulat igazgatója, nemkülönben a kalocsai járás szolgabírájának társaságában alólírt a várszegi Duna átmetszéshez utazott, ott a jég állását megvizsgálván, azt találta, hogy a várszegi átmetszés felső 35 OL- K173-1877-14-2111 36 1 mérföld = 6,8258 km 37 Terepszint. Vatószínűleg magaspartot jelent.
