Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
torkolatán alól mintegy 100 ölnyivel (-190 méter) sík víz van a folyóban mintegy 30 öl (~60 méter) hosszon. Itt kezdődik fölfelé a Duna jégtakarója, mely a Hármas-szigeten felül mindinkább összetorlódott és Gerjennel szemben már a toriások óriási mérveket öltöttek. Az ottani szakértők állítása szerint az élére összetorlódott jégtáblák, 10-20 lábnyira (3-6 méterre), sőt nagyobb mélységre is lehatván a víz lefolyásának tetemes akadályait képezik, melyek ezidő szerint nem bír a veszély jellegével. Amennyiben a jég és víztömegek közt az egyensúly helyreállván, tetemes apadás következett be, mindazonáltal a jégtorlások oly úszógátakat képeznek, melyek ha a tavaszi árvíz által támpontjaiból jó eleve ki nem mozdíttathatnak, a felső dunai szakasz partvidékeit kiszámíthatatlan nagyságú veszéllyel fenyegethetik. Ezen legnagyobb mérvű jégtorlódás a Hármas-szigettől kezdve mintegy 6000 öl (11,4 km) hosszúságban Úszódig terjed, innét felfelé már kisebb mérvű toriások vannak Ordasnál, Bölcskénél, Apostagnál és Tassnál, melyekről a megye főmérnöke előterjesztésében emlékezik. Ezen jégtorlódások okozzák a folyam vízszínének rögtöni emelkedését, mely a várszegi átmetszésen alól csak 14 láb (-4,5 m) vízállást mutatott a Duna szempontja 38 fölött, a Hármas-szigetnél már ló lábig (5,1 m-re) emelkedett, Paksnál pedig 21' 4" (6,75 méter) magasságot mutatott. Ellenben Tassnál (január 4-én) csak 17' 6"-ig (5,53 m-ig) terjedt, és ismét Pest felé 17-18 láb (~5,50 m) magasság közt váltakozott, mely utóbbi vízállást alólírt (a pest-zimonyi államútnak 1872. évben általa véghezvitt lejtmérése alapján) a följebb említett döghalmi laposon és az Apostag közelében történt kiömlésen folyó évi január 1.-én (utólagosan) megállapíttatott. Ezen vízdagály - mint a jégtorlások által medréből kiszorított víztömeg duzzadásának következménye, - január 3.-án, amidőn alólírt a sárközi védgátakat Fajsztól kezdve Ordasig bejárta, már tetemesen alászállt olyannyira, hogy Foktőnél 2 láb (-60 cm), Úszódnál 2,5 láb (-75 cm), Ordasnál pedig 3 láb (~90 cm) apadás volt észlelhető. A jégtorlásokra nézve megjegyzendő, hogy azok a folyam szabálytalan állapota által idéztetnek elő és különösen a Gerjen táján lévő nagymérvű jégtorlódás a várszegi és ezzel összefüggésben levő bogyiszlói régi folyamkanyar visszahatása alatt képződött az ún. Hármas-szigetnél és azzal kapcsolatos zátonyoknál. A zátonyok a várszegi és bogyiszlói átmetszések dacára ezideig léteznek. Miután az említett két átmetszés mostanig kiképezve nem lévén, melynek okozata a Hármas-sziget és zátonyainak alakulása, a mai napig sincsen végképpen megszüntetve. A várszegi és bogyiszlói átmetszések szélessége a 150 ölet (285 métert) alig haladja meg, nem elegendő térségű tehát a felső Dunán érkező jégtömegek tovább szállítására, s eszerint nagy részben fenntartója a várszegi átmetszéstől fölfelé terjedő folyamszakasz rendetlen állapotának, mely szabálytalanság orvoslásáról alázattal alólírt még e jelentése folytán megemlékezik. Az Ordastól lefele Bajáig terjedő dunai védgátak az úgynevezett sárközi szabályozási társulat által tartatnak fenn, koronájuk magassága a Duna szempontja fölött az alsó szakaszon, Szentistvántól a Vajas torokig mintegy 19' (6,1 m), a Vajas toroktól Bátyáig 20' (6,4 m), Bátyától Úszódig 25' (~8 m) és Úszódtól Ordasig 27' (8,4 m) magasságig van nagy részben már felemelve. A Duna bal parti ártér érdekeltségei közül ezidő szerint csakis a sárközi társulat van szervezve, és gátjait az egész vonal hosszán (Ordastól Bajáig) meglehetős szilárd állapotban találta az alázattal alólírt, ami pedig az azok körül észlelt, és a felsorolt hiányok helyreállítását illeti, az a kedvező munkaidő beálltával mérsékelt erővel lesz foganatosítható. A dunai vízmércék „0" pontját az 1823 évi kisvíz rögzített értékeinél vették fel.
