Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
Csongrádi lakosok a város elöntése előtti napokban még bizakodtak lakóhelyük megmenekülésében: „Benne vagyunk már mi is az árvízvészben. Azt, hogy eddig nem fürdik városunk a helyenként az utcáknál három lábnyival (~ 1 méterrel) magasabban álló vízben, csak az éjjel-nappal kitartó óriási küzdelemnek köszönhetjük. A víz március 21.-én nyolc hüvelykkel (21 cm-el) meghaladta az 1855 és 1860-i árvizek magasságát, pedig akkor már azt hittük, hogy múlhatatlanul el kell vesznünk. Most a víz 22 lábnyi (697 cm) magasságon áll, de minden 24 órában nő 6-8 hüvelykkel (15-20 cm-el). Ha hírtelen szél kerekedik és az egy mérföldnyi távolságban levő Csépa község felől meglódítja a vizet, úgy vágja Csongrád partjaihoz, hogy az a közvetlen a parton álló házak tetejéről folyik le. És ekkor alig lehet emberi erővel ellenállni, minthogy meg sem lehet közelíteni, hacsak a Tiszába nem akar az ember sodortatni a hullámok által." (NH0323) Csongrádon az árvízbizottság rendelete szerint 20-100 frt 237 a büntetése annak, aki a városból eltávozik és ezzel kivonja magát az árvízvédekezés alól. Megyei csendlegények lóháton járták be a tanyákat és szőlőket, s minden gazdát kocsijával, a gyalog munkást pedig ásóval, lapáttal, kapával a kezükben terelték a vízvész színhelyére. Kiöntések voltak a túlsó parton: Csongrád nagy része magas parton helyezkedett el, mely korábban soha nem volt vízjárta terület. A város pusztulásához a kilencesi gát szakadása vezetett. Március 25.én a gát meghágása után a víz elmosta a töltést, megkezdődött a Felgyő-kilencesi öblözet feltöltődése. A víz Csongrádot délről-délnyugatról is veszélyeztetni kezdte. Március 26.-án éjjel Csongrád városát borzasztó csapás érte. A város határának felét 25.-i gátszakadásból származó víz elborította. A korábban biztonságosnak vélt irányba nyúlgátat épített a város, ez éjjel azonban az újonnan hányt védgátat is átszakította az ár. A víz a város nyugati oldalát is tökéletesen elöntötte. „Eddig hat-hétszáz ház áll víz alatt, 200 vagy még több pedig már össze is dőlt. A víz körbevette a várost. Ha még máshol is be talál törni az ár, akkor nincs hová menekülni. A tűzoltókból és az ott maradt képezdészekből alakult mentőbizottság ma a romok közül menti ki a vízzel borított házakba szorultakat. A kitelepített lakosok a templomba, iskolába, városházára és a temetőbe menekülnek, ahol a szabad ég alatt síró öregeket, kétségbe esett asszonyokat, s éhes gyermekeket látni. Csongrád, e különben is szegény város, koldusbotra jutott. Az állami tanítóképezde pompás kertje is víz alatt áll, pedig az igazgató tanítótársaival és tanítványaival mindent elkövettek az állami vagyon megmentésére. A hatóság és a vészbizottság már hetek óta ernyedetlen szorgalmat tanúsít a vész megakadályozásában, de minden működésük sikertelen maradt." (NH) Csemegi Antal Csongrád város polgármestere a következő levelet küldte be a Nemzeti Hírlapnak: „Csongrád, március 27. reggel 8 óra. A Tisza folyam rohamos áradás miatt, dacára annak, hogy mintegy 12 nap óta éjjel és nappal egyaránt dolgoztunk és sem pénzt és sem erőt nem kíméltünk, a tegnapi orkán miatt 238 védgátjaink elszakadtak és a víz ma éjjelre a város egy részét és határát csaknem egészen elborította. Helyzetünk kétségbeejtő, már eddig is számtalan család éleIgen magas büntetési díj, nem tudni, hogy kirótták-e valakire. Ezek szerint elhabolás volt a gátszakadás mechanizmusa?
