Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN

lem és hajlék nélkül van, a házak nagy része romba dőlve, igen sokan a tanyák között rohamosan érkezett ár miatt menekülni nem tudtak, ház és boglyatetőkön várják a menekülést. Egyszóval Csongrád város és határa teljesen tönkre tétetett, és az isten tudja, hogy már eddig is hány ember élete esett áldozatul." A Nemzeti Hírlap március 29.-én Csongrád „elestéről" a következő módon számol be: „Egész Csongrád úszik. A lakosok gőzhajót, mentőcsónakot és élelmiszert kémek." Csongrádon a Tisza kiöntése által 2000 család maradt kenyér és hajlék nélkül. Az ár március 29--Í felmérés szerint mintegy 300 házat döntött össze a városban, a tanyákon pedig 100-nál többet. Az előzőekből úgy tűnik, hogy a lakosság mindent megtett a Tiszával szemben folytatott küzdelemben. Egy másik lakossági levél azonban a lakosság hozzáállásbeli hiányosságait emeli ki április elejéről: „Csongrád városa két hét óta van vízben. Mikor a veszély fenyegető kezdett lenni, a lakosság egy része mitsem hallgatott a városi elöljáróság intéseire. Inkább ezrivel tódult a tanyákra, hogysem segített volna. Sok ilyennel megtörtént, hogy az ár a tanyán érte s mindene elveszett, míg ha otthon marad kárt nem szenved. A városban nincs 2 ezer lélek összesen, munkaképes alig pár száz. A szőlőkből tanyákról katonai erővel sem lehet őket haza hajtani. A vészharangok még mindig kongnak; a szárazon maradt részekre hol itt, hol amott csap át a hullám, hol itt, hol ott szakad ketté egy-egy csekély erejű újonnan hányt töltés, de alig látni 30-40 embert. Eddig az összes legelők, a legjobb termőföldek állnak víz alatt. Az összedőlt tanyák és tanyai melléképületek száma több százra megy. A városban április 3.-án hivatalosan összeszámították az összedőlt házak számát, már akkor 456-nak találtatott; de azóta is naponként düledeznek." (H0409) Csongrádon „a nyomor nagy fokra hágott és aki csak teheti, menekül más, biztosabb városokba. A város egyharmada teljesen víz alatt áll, 500 ház romadőlt, a tanyákon pedig 200 épület omlott össze. A város száraz részén mintegy 10000 hajlék nélküli lélek van összezsúfolva, kiknek mindene, még legszükségesebbje is odaveszett. Ezek számára Szegedről 800 kenyeret és 25 mázsa szalonnát vitetett a megyei főispán. Ezt a szállítmányt megismétlik mindaddig, amíg arra a nyomorban sínylődő lakosságnak szüksége lesz." (NH0330) Végül romba dőlt 461 ház, 186 tanya és melléképület. Meghalt 5 és eltűnt 2 fő. (Hajdú 2002) A „Szegedi Híradó" március 31.-én írta: „29.-én a „Blockberg" kis gőzös, ment a megye főispánjával 800 darab kenyeret és 25 mázsa szalonnát vitt Csongrád városába. A hír szerint a városnak csak egyharmadát, a legalacsonyabban fekvő és legszegényebb lakosságú részét öntötte el az ár... A gőzhajó kedden estefelé ért oda s akkor már kb. háromszáz ház volt romban, kétszáz pedig dűlőfélben, azonkívül tanyákon is körülbelül 200 épület omlott össze... Egy pár szeles vagy esős nap a katasztrófa továbbterjedését idézheti elő. Az elöntött városrésznél még szívrázóbb képet nyújt a város szárazon álló területe, amelyen körülbelül 10000 menekült van összezsúfolva, részben födél nélkül, kétségbeesetten a legnagyobb nyomorban. A szerencsédének legnagyobb részének mindene, még legszükségesebb ágyneműje is odaveszett." Április 4.-én volt a sárkányfarki gátszakadás, melyről a korabeli sajtó ír és Kvassay (1900) is megemlékszik. Csongrád március 26.-a után körbe volt véve