Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
• Pest-bajai út, mint védgát, a Solti járásban Dömsödtől Dunapatajig 4,5 méter, ehhez a Solt-vejtei szakasz 5700 folyóöl (10800 méter). • Döghalmi gát 500 folyóöl (-1000 méter). • Lombéri gát 640 folyóöl (1210 m). • Ezek nincsenek rendes társulati kezelés alatt." Budapestre az Ercsi alatti, a Bezdán-szigetnél és a falu fölött a Kácsás-szigetnél keletkezett torlasz jelentette a legnagyobb veszedelmet. Ezek visszaduzzasztása ugyanis Budapesten is érezhető volt. Dőry Dénes Tolna megyei alispán 30 Szekszárdról a gerjeni és Hármas-szigeti jégtorlaszhoz szakértők kiküldését kérte a miniszterelnöktől, ugyanakkor a jég várható veszélyeire hívta fel a miniszter figyelmét 1876. január hó 7-én: Nagyméltóságú m. k. Közmunka és Közlekedési Minisztérium! Folyó hó 1-én kelt leiratára vonatkozólag van szerencsém jelenteni, hogy a Duna-menti járások szolgabírái s ezek útján az illető községek elöljáróságai a dunai jégjárás és vízállás éber figyelemmel kisérésére, a netaláni veszély beállása esetén ennek azonnali bejelentése mellett a szükséges óvó és védő intézkedések megtételére, valamint az egyes töltéstársulatok által esetleg igényelt közmunkaerőnek törvény értelmében kirendelésére felhivattak és utasíttattak. Megjegyzendőnek és jelentendőnek tartom azonban, hogy az ide érkezett járási hivatalos jelentések szerint a jég csakis Paksnál indult meg. Közvetlen a város alatt az úgynevezett Hármas-szigetnél, ezen minden évbeli legveszélyesebb pontnál nemcsak meg nem indult, de még erősebben összetorlódott, s állítólag a Duna fenekéig terjedő 6-8 ölnyi (12-16 méter) vastag rétegekké állt össze. Olvadás idejére, hacsak felettébb kedvező körülmények be nem állnak, s különösen, ha a felsőbb jégzajlás az alsónál előbb megindul, nemcsak Paks városa, de a felsőbb vidékre nézve is az eddiginél sokkal nagyobb veszély fog bekövetkezni, s azért hacsak lehetséges e nagyfokú torlódásoknak műleges úton való eltávolítása volna kívánatos. A Közmunka és Közlekedési Miniszter Hajnald István középítészeti felügyelőt január elején a Budapesttől délre lévő árvízveszélyes térségbe küldte. Hajnald István azonnal munkához látott, és felmérte a Sárközi Vízszabályozási Társulat Duna bal parti védgátjain észlelt hiányokat és azok helyreállításához szükséges feladatokat. Kimutatása szerint 31 a következő munkálatok szükségesek haladéktalanul: A Szentistváni határban a nincsági 32-fok elzáró töltésének magasítása 100 köböl 33 (682 m 3 ) tömeggel, Érsekcsanádi határban a vajas-eltöltő védgát erősítendő 450 köböl (~ 3000 m\) földdel, A félbe maradt emelések és vízmosások a töltés rézsűkön foganatosítandók, nem különben a koba 3l-foknál lévő legújabb töltés megerősítendő. Báló erdői töltés magasítása és erősítése összesen 2000 köböl (13650 m 3 ) földdel, Sükösdi határban a Kerülő-fok és Vajastorok közötti vonalrészen a félbe maradt magasítások eszközlése. Ezen védgátak koronája 19' (6,1 m) magasan áll a Duna szempontjai fölött. 30 OL- Kl73-1877-14-2111 31 OL- K173-1877-14-2111 (Kalocsa, 1876. január 4-én) 12 Nem volt jól olvasható a kézirat. 33 1 köböl = 6,8258 m 3 34 Nem volt jól olvasható a kézirat.
