Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
...a használatukban levő földek fele része egészen visszavétetett, kárpótlásul a másik fele rész nekik tulajdonul átadatott, az elvett felerész pedig az új telepítvényes községeknek részint tulajdonul, részint ideiglenes használatra átengedtetett, amiért utóbbiak kötelesek lesznek az összes dunai védtöltéseket egy már elkészített és helybenhagyott terv szerint kiépíteni. A tervben a töltések magassága 3 lábbal (~1 m-el) lett az 1830 évi árvíz fölött, koronája a Tisza mentén 2, a Duna mentén 3 öl (5,7 m) szélességgel, lejtvényei 1:2 arányban, s a belső oldalon az 1830 évi árvíz magasságáig felérő 2 öl (3,8 m) széles padkák voltak megállapítva. Ezen tervezet szerint az összes rét 7 öblözetre osztatott fel, melyekben a legfelül legkorábban megtelepedett és több évi alacsony vízállásoknál szerencsével működött Nagyerzsébetlak és Rezsőháza községek példája után, csakhamar alább Königsdorf, Albrechtsdorf, Gizellafalva, Marienfeld, Ivanova és Sajkásgyörgye (összesen 8) község is megtelepedett és a töltéseik kiépítését megkezdték. Maguk azonban a munkát nem győzvén, azt vállalatra bocsátották ki, bizonyos Sorger és társai-féle vállalkozó társulatnak, nem pénzért, hanem bizonyos mennyiségű földjeiknek 20 évi használatra való átengedése mellett. De a Sorger-féle vállalat 2 évi működése után belebukott. Ene ismét oly kiviteli módozat lett a kincstár beleegyezésével megállapítva, hogy a Sorgeréktől visszavett földek hosszabb időre bérbe adattak és az innét befolyó összeggel lettek volna a hátralékos töltésmunkák pénzért végrehajtandók. Minthogy pedig mihamarabbi kiépítésük a kincstárnak is érdekében volt, s időközben az új telepek védtelenül, a gyakori árvizekkel sanyargattattak, tehát - az időközben feloszlott katonai hatóság helyett - most már a m. k. Pénzügyminisztérium, előlegképpen, jelentékeny kölcsönben is részesítette a telepítvényes községeket... Ámde a kivitelt az utolsó években az ismétlődő magas vízállás akadályozta, úgyhogy a kincstár részéről előbb 1873. augusztus végére kitűzött később 1875. október végéig meghosszabbított határidő letelte után a töltésrendszer a mai nap is még bevégezetlen állapotban van, sőt az V. öblözetben még meg sincs kezdve. A hátralevő munkák bevégzésében a kincstár nagy mértékben érdekelve lévén, azoknak felügyeletével és vezetésével a Pénzügyminisztérium által Neuwirth György cs. k. alezredes lett kormánybiztosul megbízva, kinek feladatát az említett árterületeken létező igen bonyolult kincstári birtokviszonyok rendezése képezte. Újabb megbízatása óta a töltésmunkákat oly módon kezelte, hogy a telepítvényesek részéről kiadott bérföldek után a béreket behajtatta, egy közpénztárba letéteményeztette. A munkákat a telepítvényes községek kiküldött választmányával egyetértőleg maguk a telepítvényes lakosok által pénzért munkáltatta és előhaladásuk szerint a letéteményezett pénzekből időszakonként mérnöki és bizottsági felvételek és kereseti kimutatások alapján kifizettette. A kivitel felelőssége őt tehát csakis közvetve és a letéteményezett pénzek erejéig, ellenben a telepítvényes községeket közvetlenül terhelte, mert ezek bizonyos vonalkiosztás szerint és az adott határidőkig a töltések teljes kiépítésére magokat lekötelezték. Műszaki közege ezen eljárásnál Steiner Ede k. mérnök volt, aki később 1875-ben a pancsovai állami folyammérnökség vezetésével bízatván meg a rétlecsapolási munkák korábbi felügyeletére és vezetésére a Közmunka és Közlekedési Minisztérium részéről külön utasítást nem kapott ugyan, de ahhoz, mint legközelebb kéznél levő állami mérnök, Neuwirth alezredes által esetről esetre mai napig is folyton igénybe vétetik. Sajkásgyörgye és a közelében levő telepítvényes községek körüli vizsgálat a VI. és VII. öblözetet - ahol ezen községek léteztek, de ahol a mostani vízállásnál is az egész öblözetek egész kiterjedésükben mély vízzel borítva voltak - csónakkal bejártam és védtöltéseiket megtekintvén úgy tapasztaltam, hogy ez a mindössze 52 kilométerre terjedő töltés igen nagy mértékben meg van rongálva és pusztítva. Pancsovától lefelé egymás után számos kisebb szakadásokon folyt a Duna vize ki a tengernyi rétterületre, Homolicnál és Kevevára felé pedig vissza a Dunába. Mindkét oldalon a hetekig tartó nagymérvű habverés folytán a töltéstestet 2-6 méternyi széles, rendetlen alakú földcsíkká vált, mely nagy mértékben elmarva, leomolva, az átcsapott víz által a koronát beláthatat-
