Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

lan hosszon 2-4 láb (0,6-1,3 m) mélyen lemosva, leseperve találtam. Csak a szórványosan itt-ott kiálló, még az eredeti begyepesedést feltüntető csekély korona maradványok tanúskodnak azon magasságról, melyre a töltés kiépítve volt. A töltések jelen állapotából arra nézve biztos következtetést levonni ma már egyáltalában nem is lehet, hogy valósággal a munkavezetés körüli hanyag mulasztások idézték-e elő és mily mértékben azon katasztrófát, melynek Marienfeld, Ivanova és Sajkásgyörgye községek áldozatul estek? Ezen helységeknek mai állapotáról csak annyi mondható, hogy Sajkásgyörgye teljesen elpusztult, a mostani vízből nyoma sem látszott, Marienfeldből láthatók ugyan még a lakházak maradványai, de ezek nagyobb részt vízben álló lakatlan romok. Ivanova emeltebb pontra épült, házainak és békéikéinek nagyobb része sértetlen ugyan, de lakosai - úgy, mint a másik két helységé - kiköltözve a szomszéd helységekben keresik kenyerüket. A mostani árvíz is, mely eddig 4 lábbal (~1,3 m-el) alacsonyabb volt, mint a márciusi, keresztül kasul járta a megrongált töltéseket, melyeknek - a vízből még kiálló vonalakon - átlagos magassága nem több mint 3 láb (~1 m) a vízszín fölött, de számtalan és hosszú vonalon ennél még sokkal csekélyebb is volt. Nemcsak az említett művezető mérnöktől vett felvilágosítások, de a látható maradványok és általam eszközölt szondírozások kétségtelenül bizonyítják, hogy az említett két öblözetnek töltései, de különösen a VII. öblözeté, a márciusi árvíz beállta előtt nem volt befejezve, vagyis hogy azon hiányos állapot, melynél az árvíznek nemcsak Sajkásgyörgyénél, de számtalan más helyütt is okvetlenül a töltések fölött átömölnie vagy azokon keresztül törnie kellett, nem a fenntartás és védelem elhanyagoltságának, de a befejezetlenségnek állapota volt. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a befejezetlenség sem tulajdonítható valami mulasztásnak, talán erélytelen gondoskodásnak, vagy célszerűtlen munkabeosztásnak. De azt a töltések mai állapota után határozottan megítélni már teljességgel nem lehet, bebizonyítása után fürkészni és fáradozni pedig most már meddő és céltalan fáradozásnak tartanám. Mert: ...tekintve, hogy már közvetlen Pancsova alatt, ahol pedig nagyobb és erélyesebb véderő állt rendelkezésre, az öreg töltés sem volt fenntartható, és az ott kitört Duna vize csak éppen úgy hátulról került az új töltések mögé, amint ez a VII. öblözet szakadásain és az ivanovai kereszttöltés és a ponyaviczai - elégtelen magasságú - jobb parti töltés áthágása folytán az alábbi szakaszokban történt, • tekintve, hogy ezen töltések legnagyobb részt oly fekvésűek, hogy a tavaszkor uralgó szelek támadó irányainak vannak kitéve, természetes fűzerdők azokat a habverés ellen csak itt-ott igen csekély kiterjedésben oltalmazzák, • tekintve mindezeket, határozottan merem állítani, hogy a múlt márciusi árvíz ellen VI. és VII. öblözetnek megmentése lehetséges nem volt, és a beállt katasztrófa legfeljebb csak néhány nap kérdése lehetett, ami ha március 13-án nem, de egy-két nappal későbben a legerélyesebb erőfeszítések mellett is okvetlenül bekövetkezett volna. Nézetem szerint nem is lehet most már feladat azt kutatni, hogy voltak-e és mik voltak a Pancsován székelő kormánybiztosnak kötelességmulasztásai, hanem a feladat az volna: I. hogy felderítessék, mi volt a szerencsétlenségnek valóságos lényeges oka, és ezeket felismerve II. kijelölni azon módot, mely szerint annak ismétlése a jövőre elhárítható lenne. Ad I. Eltekintve a töltéseknek befejezetlen állapotától, mely a katasztrófát csak gyorsította, de nem okozta, a baj fő okául tekintendők: 1. A töltések eredeti tervezetében az 1830. évi árvíz magassága vétetett irányadóul, és nem volt tekintet a Tisza mentén 1830 óta már tettleg kiépült töltésrendszerre, mely miatt ama vízállásnál magasabb víznek is beállása a jövőre nem csak lehető, de valószínű is volt, azaz hogy a töltések már eredetileg elégtelen magasságra voltak tervezve és a szerint kiépítve. 2. A töltéseknek egyéb méretei, nevezetesen a két öl koronaszélességek és az 1:2 arányú oldallejtvények nem voltak elegendők a víznyomás és habverés elleni kitartásra.