Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
díjért, és az ármentesítési munkák kötelezettsége mellett bizonyos számú családonként és községenként egyenlő mértékkel kiosztott ártért örök birtokul átvettek. Harmadik rész a „consortiumoké" (vállalkozó társulatok a védgátépítésre), kik a második szám alatti telkekből egy részt a teljesítendő ármentesítési munkák fejében 22 évi haszonélvezetre bírnak, és ezen telkeket egy tagban maguknak az illető község mentesített árteréből kihasították. Minthogy a óO-as években megalakult consortiumok haszonélvezeti ideje a lejárattól még távol van, önként következik, hogy a védgátak körüli esetleges munkák teljesítésére a föntebb elősorolt mindhárom rendbeli érdekeltek birtokviszonyaik szerint is kötelezhetők. A telepítvényes községekre nézve életkérdés lévén a gátak fenntartása, ezek minden erőt megfeszítettek ezúttal a katasztrófa elhárítására, azonban minden törekvésük a romboló ár ellenében meghiúsult. Hogy a consortiumok mennyiben jártak el kötelességük szerint, előttem nem tudhatik, hanem kívánatos volna, hogy eziránt az illető politikai hatóságok bővebb tudomást szereznének. Hogy pedig az őrvidéki községek csekély részt vettek a védgátak védelmében, és csak kényszer eszközökkel voltak munkára szoríthatók, az a sajátságos birtokviszonyuknál fogva csaknem természetesnek mondható, sőt megmagyarázható ebből azon óhajtásuk is, hogy az árvíz rombolásai mind a telepeket, mind a consortiumokat elpusztítván, ők ősi birtoklásukban a részföldekre visszatérhessenek. Bármiként alakulhassanak azonban az Al-dunai telepek körülményei, annyi kétségen kívül áll, hogy a védgátak jelen szerkezete mellett a terület biztosítva nincs. Az Al-dunai telepekre nézve időközben beállott általános pusztulás alkalmával alulírottnak műszaki feladata a helyszínen tovább nem lévén, kormánybiztos-főispán úr kívánságára folyó évi április hó 3.-án Nagybecskerekről Nagykikindára és onnét Szőregre vitáztam... Március 27. hétfő, A fővárosi Árvíz Bizottság ma az udvariasság tisztét teljesítette. Délután 5 órakor teljes ülést tartott, melyben mindenekelőtt kimondta, hogy üléseit, tekintettel a vész megszűntére, beszünteti. Miután köszönetet mondott Tisza Kálmán miniszterelnöknek gondoskodásáért, melyet a vész perceiben a főváros iránt tanúsított, a kormánynak, a cs. és kir. had- és térparancsnokságnak, az Árvíz Bizottság mellé kirendelt Mihalik őrnagynak és Bodoky állami főmérnöknek, a fővárosi tanácsnak és tisztviselőknek, s nevezetesen Kammermayer Károly polgármesternek és Kada Mihály alpolgármesternek, a mérnöki és gazdasági hivatalnak, a fővárosi rendőrségnek és Thaisz Elek főkapitánynak, a városi és önkéntes mentő társulatnak, a sajtónak, a hölgyeknek és különösen Ráth Károly főpolgármesternek. Ezzel az ülés véget ért. (NH0328) Liszt Ferenc március 27.-én jótékonysági hangversenyt tartott az árvízkárosultak javára, ami a következő anyagi eredményre vezetett: az összes bevétel volt 8610 forint, az összes kiadás 334 forint 18 krajcár, eszerint tiszta jövedelem: 8275 forint 82 krajcár. Midőn a Bizottság ezen ékesen szóló számokat a közönség elé terjeszti, kötelességének tartja hálával fölemlíteni, hogy ő császári és királyi fensége József főherceg 60 forint, Coburg herceg 20 forint, gróf Szapáry Gyula 10 forint felülfizetéssel váltották jegyeiket, hogy Schallern Frigyes vigadó-bérlő a termet ingyen engedte át, továbbá, hogy a fővárosi légszesztársaság a kivilágítást szintén ingyen szolgáltatta. „Rózsavölgyi és Társa" zenemű-kereskedés cégbirtokosai a rendezés és jegyeiárusítás fáradságát minden anyagi nyereség nélkül vállalták el, mely feladatokban szintén díjtalan osztozkodott a „Táborszky és Parsch" zenemű-kereskedés. 185 (NH0328) A rendező bizottság tájékoztatója
