Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai

11. ábra. A Duna vízhálózatának kialakulása. A felszín alakja az eocén korban 50—60 millió évvel ezelőtt

vízzáró. A reá hulló csapadék — ha mesterségesen nem vezetik el — csak elpárologni tud, beszivárogni nem, amiért a nagy vízrendezési munkák előtt az Alföld tekintélyes részét kiterjedt mocsarak foglalták el.

Egyes kutatók szerint az Alföld helyén a geológiai újkor* kezdetén, mintegy 50—60 millió évvel ezelőtt, az eocén korban, hatalmas tábla, Tisia-sziget emelkedett. Körülötte tenger hullámzott, vagyis a felszín alakulata mintegy negatívja volt a mostaninak (11. ábra). A Föld belső erői ez idő tájban még nagyon nyugtalanok voltak, ami a külső kéreg erőteljes változásaiban nyilvánult meg. Hatásukra gyűrődött fel az Alpok és a Kárpátok lánca. Ugyan* A Föld őstörténetének kutatói, a paleontológusok, az egyes időszakokban lerakodott hordalékból keletkezett ún. üledékes kőzetekben található növényi és állati maradványokból, kövületekből, a fejlődéstörténet segítségével állapítják meg a rétegek korát. Újabban ezt az eljárást a radioaktív anyagok hasadási ideje alapján végzett kormeghatározás egészíti ki. Tárgyalásunkban nem hagytuk el a tudomány görögnyelvű szakkifejezéseit, amelyekkel az újságok hasábjain is gyakran találkozó a olvasó. Inkább a 8. táblázattal igyekszünk segíteni a tájékozódást.

Képzeletünknek nehéz követni a millió években gondolkodó geológus időszámítását, hiszen mi a nap 24 órás ritmusához vagyunk szokva. Ha a földtörténet 3 milliárd évéi tekintjük egységnek, és egy óralop kerületével vesszük egyenlőnek, ezen a „számlapon" a 24 óra utolsó 29 perce felel meg a 60 millió éves újkornak, az utolsó percből 30—43 másodperc jut az 1—1,5 millió éves negyedkorra, és mindössze 14 másodperc telt el az ember megjelenése óta!

98