Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai

12. ábra. A Duna vízhálózatának kialakulása. A szárazföldek és tengerek megoszlása a miocén korban 20 millió évvel ezelőtt

akkor a Tisia-tömb lesüllyedt, és helyét a tenger foglalta el (12. ábra), amelynek fenekén kb. 20 millió évvel ezelőtt, a közép-miocénben, megindult a szigetként kiemelkedő hegyekből lemosott hordalék lerakódása. A hegytömbök folyamatos emelkedése folytán a harmadkor végére a mai Alföld helyén már zárt medence alakult ki — a Pannon tenger (13. ábra) —, amelynek vize lassan kiédesedett. A pleisztocén kezdetéig a medence feltöltődése annyira haladt, hogy 1—1,5 millió év előtt csupán a Dráva—Száva közén maradt meg a tenger. A síkság többi részét kisebb-nagyobb mocsarak borították (14. ábra). Az Ös-Duna és a Kárpát-medence nyugati felének vizei ennek irányában találtak lefolyást. A medence keleti felén, az Alföld peremén húzódott az Ös-Tisza, és mély fekvése miatt feléje tartott az Ipoly őse. A vízrendszer az akkor már kialakult Vaskapun át állott összeköttetésben a mai Fekete-tenger helyét elfoglaló, de jóval kiterjedtebb Pontus Euxinus-szal.

A pleisztocén végére kialakult helyzet (15. ábra) már emlékeztet a maira. Az Alföld legmélyebb vonulatát az egyesült Körösök és az Alsó-Tisza mostani helyén találjuk. Ide siet a visegrádi áttörés alatt kialakított hordalékkúpon számos ágra oszló Duna, és az ugyancsak legyezőszerűen szétágazó Ös- Maros.

v

99