Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai

Szamoson és a nyugat felé a Mafoson át sietnek a Tiszába. A Szamos két ága nyugat—keleti irányban szinte átfogja a medencét. Kelet felől a Nagy- Szamos a 2300 m-es Radnai havasokból, nyugat felől a Kis-Szamos az 1800 m-es Gyulai havasokból kapja vizét. Magyar területre csak a folyó 55 km-es torkolati szakasza esik.

A Szilágyság főfolyója a Kraszna, régebben a Szamosba ömlött. Ma 4 km-rel a Számos-torok alatt ömlik a Tiszába.

A Maros a Gyergyói havasok alján ered. Az Erdélyi medence szívének vizei a Nagy- és a Kis-Küküllő közvetítésével jutnak bele. Középső szakaszán a folyót jobbpart felől kísérő Erdélyi Érchegységből is kap vizet. Vízgyűjtőjének kereken 40%-a fekszik 600 m-nél magasabban, míg a Szamos esetében csak 30%. A Marosnak is csak végső 28 km-es szakasza jut hazánk földjére. További 21 km-en határt alkot Magyarország és Románia között.

A Bihari hegycsoport nyugati lejtőinek vizeit a Körösök legyezőszerű rendszerbe fogja össze. A 90—95 m magasan fekvő hatalmas tiszabalparti síkságnak, amely a Körösök vízgyűjtőjének több mint % része, nincs termé

92