Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IX. Károlyi Zsigmond: Vízügyi eseménynaptár

1951—1954 között megépült a Tiszalöki Vízlépcső.

1953—1958-ban megépült a tiszavasvári vízbeeresztő és hajózsilip.

1967-ben megkezdődött a Kiskörei Vízlépcső építése.

1969-ben hozzákezdtek a Sió alsó torkolati mű építéséhez.

5. Mezőgazdasági vízhasznosítás

(Halászat, tógazdálkodás, öntözés)

I. e. és i. u. 1. évezredben a halászat a magyarság legjelentősebb ős- foglaíkozása volt, mely fontos szerepét a gazdasági élet későbbi fejlődése során is megőrizte.

A 10. sz.-tól (896) után, a Kárpát-medence kedvező adottságai között a halászat nemcsak fellendült, hanem a gazdasági élet fejlődésével párhuzamosan okszerű halgazdálkodás, tógazdálkodás szintjére emelkedett. A tógazdaságokat az elzárt holt-medrekben vagy a vízimalmok mesterséges víztározóiban létesítették.

11—15. sz.-ban az Árpádházi és a vegyesházi királyok idejéből elsősorban olasz és frank települések rét- és kertöntözéseiről maradtak fenn adatok.

16—17. sz.-ban a török hódoltság területén, főleg Dél-Magyarországon, de Eger környékén is elterjedt a rizstermelés.

16—18. sz.-ban a gazdasági élet hanyatlásával és a vízivilág térhódításával nagy területeken ismét a lakosság főfoglalkozásává vált az ősi halászat és pákászat. A halászati célú rekesztéseknek és a malomgátaknak jelentékeny szerepük volt a tiszántúli területek elmocsarasodásában.

18. sz. második felében a Délvidéken olasz telepesek újították fel a török- korban meghonosodott rizstermelést.

18—19. sz. fordulóján fellendültek az Alföld peremvidékén az uradalmi rétöntözések, amelyek hatására számos öntözésfejlesztési terv született (Vedres, Beszédes stb.).

1845-ben az öntözések fejlesztése érdekében az OMGE tervet készített a magyar vízjog korszerűsítésére (Korizmics László: „Rétöntözési és vízjogi terv”). (Ld. a vízjognál is.)

19. sz. második felében a vízszabályozások hatására csökken a halállomány, hanyatlásnak indul a halászat.

1863-ban az aszály hatására rétöntözéseket létesítettek a Sárvíz völgyében és terveket készítettek a Tiszántúl öntözésére, ill. a Tiszántúli öntözőcsatorna építésére.

1867-ben Képessy József: „Az Alföld hydrographiája . . .” c. munkájában sürgette a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését.

1870-es években Türr István nagyszabású vízgazdálkodási program keretében propagálta az öntözéses gazdálkodás fejlesztését. Ennek támogatására készült

780