Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése

13. kép. A római vízépítés egyik legszebb emléke, a híres nimesi akvadukt:

a „Pont du Gard”

Nemausi (Nimes) 79,75 km hosszú, napi 30 000 m3 vízhozamú vízvezeték sem, melybő! 3220 m magasvezetésű szakasz volt. 262,m hosszú és 47,49 m magas akvaduktja a „Pont du Gard" a római hídépítés közismert remeke, melyet 1855/56-ban helyreállítottak. Említést érdemel még a híspaniai Segovia vízvezetéke, valamint Köln és Bonn több mint 100 km hosszú közös vízvezetéke, mely négy folyót keresztez, négy vízválasztón megy át, és amelyet nyolc patak alatt bújtattak át. Ennél is figyelemre méltóbb érdekessége azonban, hogy kavicsbetonbó! épült, amelynek kötőanyaga hidraulikus mész volt. A vezeték vastag mészkőlerakódása bizonyítja, hogy századokon keresztül használatban volt. A beton, ahol az ember nem tette tönkre, ma is ép. Az építőanyag szilárdságára jellemző, hogy a középkorban az akvadukt falazatából építőanyagként betontömböket termeltek ki s ebből épült Rheinsberg ma is fennálló városkapuja. A Colonia-Africa-ból Chartago, a Kelet-Római Birodalomból Bizánc nagyszabású vízmüvei a iegfigyelemreméltóbbak, mely utóbbit az avarok tették ismételten tönkre.

Az i. u. 1. századtól kezdve számos kisebb-nagyobb vízvezeték épült hazánk, illetve Pannónia területén is, melyek közül Aquincum vízvezetéke,

74