Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
VIII. A vízgazdálkodás társadalmi kapcsolata - 1. Imre Gyula: A természettudományi ismeretterjesztés alapjai
idézhető széljegyzetet fűzte Kossuth Lajos: „Nekünk meggyőződésünk, hogy mely nemzetnél a természettudományok nem élesztik a termesztő kézi munkáját, gyártó s kézműves műhelyeit, annak sorsa örökös pangás, örökös függés másoktól az életszükségletek minden nemében, örökös babona, örökös tévedés, örökös nyomor. A természet ama rejtett kincs, amelyet a népmonda szerint sárkányok őriznek, s a tudomány ama varázsló, melly a sárkányokat előzve, megnyitja a kimeríthetetlen kincsek raktárát.” Lelkes hangulatban indult meg a Természettudományi Társulat munkája. A taglétszám is gyarapodott, de a nemzet szabadságharca, a társadalmi megújulás ügye hamarosan elodázta a tudósok munkáját, 1848-ban Kossuth hívására Bugát is ott hagyta tanszékét. A Honvédelmi Bizottmány 1849 elején Magyarország főorvosává nevezte ki. A világosi fegyverletétel őt is bújdosásra kényszerítette. Egy egyetemi tanárokat igazoló bizottság a súlyosan kompromittáltak közé, a Ili. osztályba sorolta, állásától és nyugdíjától is megfosztották. 1860-ban a Természettudományi Társulat ismét elnökévé választotta a szabadságharcban való részvétele miatt elmarasztalt Bugát Pált, aki azután tisztségét 1864 végéig megtartotta. Ekkor betegsége miatt lemondott, 1865. július 9-én Pesten elhunyt. A Természettudományi Társulat nagynevű alapítója többre érzett magában hivatást, mint csupán a jövő orvosait tanítani, képezni; a magyar nép maradiságban és tudatlanságban élő széles rétegei számára akart ismereteket adni, az akkor rohamos fejlődésnek indult természettudományok köréből. Tudományos rangja — a professzori cím — nem homályosította el előtte a néphez való tartozását, amelyből származott. Erről így vall az Orvos Tár 1848. évi kötetében: „Minden atyám fiai merő paraszt emberek lévén, nekem magamnak is parasztnak lennem legnagyobb büszkeségem, egykoron egy nemes barátom azt mondó: Barátom, Te büszkébb vagy paraszt létedre, mint én nemeslevelemre.” Bugát nem is kereste az uralkodó osztály tagjainak kegyeit. A nép szeretete és rendíthetetlen hite a szabadság eszméiben a szabadságharc lelkes harcosai közé szólította a lelke mélyén forradalmár Bugát Pált. Szükségét éreztük annak, hogy ezen a helyen is tisztelettel adózzunk Bugát Pál, a nép orvosa, a természettudományi ismeretterjesztés hazai megalapítója, dicső emlékének. Bugát szelleme a nép cselekvő szeretetére, fáradhatatlan tanítására, tudományos ismeretek hathatós terjesztésére buzdít ma is mindnyájunkat. Az 1867. évi kiegyezés körüli években, egy időre vissza hanyatlott a Természettudományi Társulat munkája. Csak amikor Bugát után újabb nagy szervező egyéniség kapcsolódott a társulat életébe, lendült újra előre, találta meg a maga első időszakában kijelölt céljait. Szily Kálmán vitt a társulat szervezésébe új életet, új lendületet. Szerkesztője lett a társulat színvonalas folyóiratának, a Természettudományi Közlönynek, majd ebben, az 1869-ben 727 46 A vízgazdálkodás fejlődése
