Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

VIII. A vízgazdálkodás társadalmi kapcsolata - 1. Imre Gyula: A természettudományi ismeretterjesztés alapjai

mór havonként megjelenő folyóiratban, valóságos mozgósító felhívást intézett az ország természettudósaihoz. A jól szerkesztett folyóirat népszerűségének tudható be, hogy a társulat tagjainak száma néhány száz főről csakhamar négyezerre emelkedett. Szily utalt arra, hogy a társulatnak a csak szakmai kérdések felé fordult tudományos munka helyett, „teljes elhatározottsággal a tudományterjesztés és a népszerűsítés terére kell lépnie.”

Új, emelkedő korszaka kezdődött ezzel a társulatnak. Megszervezte a népszerű természettudományos előadásokat, és az első természetvédelmi akciókat. A társulat alapította kiadóvállalat elsőnek bocsátotta közre magyar nyelven Darwinnak a természettudományos gondolkodást annyira befolyásoló könyvét. Ugyancsak kiadta Darwin követőinek, Huxleynek és Cottának, az európai tudományosság legjelentősebb akkori személyiségeinek műveit is. A népszerű természettudományi előadások gyűjteményének kötetei pedig többek között az egyre látogatottabb „Népszerű természettudományi esté- lyenek” anyagát adták közre. Olyan elismert tudósok adtak ott elő, mint Vámbéry Ármin, Thán Károly és és Hermann Ottó, aki ezekben az években a társulat munkájáról Kossuth Lajossal folytatott levelezést. Gárdonyi Géza, a társulatról írva, a következőképpen elemezte a természettudományos gondolkozás művelésének és a természettudományi ismeretek terjesztésének gondjait: „. . . hogy a mi nemzetünk mennyire szeret tanulni, arra nagy és ragyogó példa a Természettudományi Társulat folyton szélesedő terjeszkedése és erősödése. Ez a kis társaság többet lett a magyar művelődés fejlesztésében az utóbbi harminc év alatt, mint a Magyar Tudományos Akadémia az ő millióival az egész században.”

722