Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

VI. A vízügyi igazgaztás - 3. Dr. Bényey Zoltán: A vízügyi jog

Ez a szempont természetesen viszonylagos. Végtére is majd minden feladat-csoportnak van bizonyos fajta szervezési egységessége, „szolgálat" jellege, ami legalábbis a belső szervezeti és ügyrendi összefüggésekben ki kell, hogy fejeződjék. Ezeket most mellőzve, csak az ez idő szerint viszonylagosan önállósult két szervezeti-feladatköri-működési alakzatot említjük:

a) a vízföldtani szolgálatot,

b) a vízminőségi felügyeletet.

Elvi különbséget a fentebb mondottakhoz képest ezek sem jelentenek. E két szolgálati ág sajátossága az azonos tárgyú feladatkörre irányozott többféle funkciónak összefogása, amiért a többi vízügyi feladat szervezeti rendjébe viszonylagos elkülönültséggel illeszkednek bele. (A gazdasági feladatok (B) körében hasonló ehhez a vízügyi termelési apparátus (tröszt, vállalatok, termelési üzemek) feladatainak egységes szerveződése )

Az említett „szolgálatok" feladatkörükkel — a mélységi vízkészletekkel és a vízminőség védelmével — kapcsolatban egybefoglalnak: a) rendészeti elemeket (ellenőrzés, felügyelet), b) szakhivatali funkciókat (szakvéleményezések, meghatározások, állásfoglalások), c) nyilvántartási feladatokat (vízminőségi helyzet feltérképezése, hidrogeológiai adatnyilvántartás), d) szakfeladatok produktív végrehajtását (pl. laboratóriumi munka, hidrológiai adat- feldolgozás), — csupán hatósági tevékenységet nem látnak el mai jogunk szerint, mert ez a vízügyi hatóság kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A vízgazdálkodásnak, mint államigazgatási szakfeladatnak ez a funkcionális elemzése napfényre hozta annak valamennyi alkatelemét. Ezek a feladatok — mint említettük — természetszerűleg a vízgazdálkodás jogi szabályozásának szervezetét is meghatározzák, minthogy ezek alkotják az egyes jogi normáknak, normarendszereknek a tárgyát. A vízgazdálkodás jogi szabályozása ui. nem egyéb, mint a vázolt feladatokat, illetőleg funkciókat meg valósító emberi (szervi) magatartásoknak a részleteikben való jogi rendezése. Mindenesetre az egyes konkrét jogszabályokban ezek az elemek ilyen élesen és határozottan általában nem különülnek el, s mivel a jogi rendezések elsőrendűen gyakorlati céloknak kell, hogy megfeleljenek, nem is különülhetnek el. Ugyanaz a jogszabály, sőt jogtétel egyszerre több, elméletileg ugyan elkülöníthető, de gyakorlatilag egységbe fonódó feladatra irányulhat vagy funkciót szabályozhat: és megfordítva, ugyanolyan logikai struktúrájú funkciókat, azonos rendszertani kategóriába tartozó feladatokat a jogszabályok egész sora szabályozhat. Nem ritka eset azonban az sem, hogy egy-egy feladatnak éppenséggel nincs is kimerítő jogi formulázása, inkább csak az általános hatásköri és feladatköri szabályokban van jelezve, onnan csak levezethető.

Ha a vízgazdálkodás jogát az egyes elemi funkciók szabályozásának „jogalapja" oldaláról vizsgáljuk, láthatjuk, hogy az egész szabályozás közös gyökere az állami vízügyi feladatkör tekintetében megállapított főhatósági

666