Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
VI. A vízügyi igazgaztás - 3. Dr. Bényey Zoltán: A vízügyi jog
Ezekből a merőben általánosító tételekből — amelyek csakis esetről esetre, a jogi-műszaki együttműködés gyakorlatában tölthetők meg konkrét tartalommal — következik, hogy a kétféle tevékenység között mindenkor pontos és szabatos határvonalat kell húzni. Egymás illetékességi területét tiszteletben kell tartaniok. A felesleges, s illetéktelen „átnyúlások” helyett a műszaki-gazdasági és a jogi feladatokat a maguk területén hiánytalanul jól és az éppen előtérbe lépő funkciónak megfelelő „szakszerűséggel” kell végrehajtani. Azokban a vonatkozásokban viszont, amelyekben a szakmai és a jogi tevékenység szorosan összefonódik, egymásba nyúlik, ahol a két terület gyakorlatilag fedi egymást: a feladat olyan szabályozási és végrehajtási munkaformáknak a kialakítása, amelyek az együttmunkálkodás kölcsönösségét és így mindkét tevékenység eredményességét biztosítják. A vízügyi tevékenység — a szocialista állam által ellátott vízgazdálkodási feladatok jogilag szabályozott rendje — csakis akkor válhat eredményes valósággá, ha két összefonódó alkotó eleme, a vízgazdálkodás műszaki-gazdasági elemei és jogi tényezői között termékeny, segítő kölcsönhatás jön létre. A vízgazdálkodás jogi szabályozottsága, a jogi normák alkalmazása feltételezi mindenekelőtt, hogy a jogalkotó alaposan ismerje a szabályozandó szakterület belső, alkati törvényszerűségeit, sajátosságait, műszaki-gazdasági alapvonásait, s ehhez alkalmazza a jogi „megragadás” — a szabályozás — technikáját. A jogalkalmazóval szemben pedig az a követelmény támasztható, hogy rendelkezzék bizonyos elemi műszaki-gazdasági, ún. „szakmai” ismeretekkel — még ha műszaki segítőtársainak szakvéleménye alapján jár is el —, amelyek képessé teszik azoknak a céloknak a világos felismerésére, amiket éppen a jogilag szabályozott szakfeladatok végrehajtásával kell elérni. Ma már tehát területünkön minden szakjogásznak kissé „műszakinak” is kell lennie. A jognak a vízgazdálkodás terén való általános körű érvényesülése viszont a szakfeladatok végrehajtóitól is megköveteli mindenekelőtt a jogi szabálytartalom részletes és teljes ismeretét, sőt ezen túlmenően, a jogi normák alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges mértékben, a jogi technika kezelésének bizonyos elemi készségét is. A vízgazdálkodás a most tárgyalt folyamat eredményeként minden alapvető műszaki, illetőleg gazdasági mivolta mellett is, egy kissé „hivatali”, pontosabban jogalkalmazási munka is lett. Ma már tehát minden műszaki szakembernek egy kevéssé „jogásznak” is kell lennie. Ez utóbbi követelmény, a jog oldaláról kifejeződő igény a vízgazdálkodással szemben a merő jogtechnikai készségnél azonban jóval többre is mutat. Arra, ti., hogy még az imént említett általános jogi tájékozódásnál és alapismeretek elsajátításánál is fontosabb az az állandó és feltétlen készség, amely a jogi normák kötelezőségének elismerésére és fenntartás nélküli tiszteletben 42 A vízgazdálkodás fejlődése 657
