Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
VI. A vízügyi igazgaztás - 3. Dr. Bényey Zoltán: A vízügyi jog
tartására irányul. A jogszabály az állam parancsa, megtartása tehát feltétlenül kötelező. Ezt a kötelezettséget — amíg a jogszabály érvényes — semmiféle „célszerűségre” és „produktivitásra" hivatkozással nem lehet hatálytalanítani. A konkrét jogszabály lehet hibás, elavult, merev, a fejlődés gátja, de maga a jog sohasem; ilyenkor a jogszabályt — az arra megállapított törvényes úton — félre kell állítani, újjá kell alkotni, de amíg érvényes szabály, addig megvalósulása a jog feltételt nem tűrő parancsa, amellyel szemben a prakticizmus érvként nem hozható fel. A következőkben mellőzzük mindazokat a tisztán jogtechnikai problémákat, amelyek abból adódnak, hogy a vízgazdálkodási szaktevékenység behatolt a jog sajátos világába, s ezzel a jogot — mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás terén, mind pedig a jogtudományi kérdések egyértelmű megoldásában — új, sajátos elméleti és jogtechnikai feladatok elé állítja. Kizárólag azokat a funkciókat vázoljuk, amelyeket a jog akkor fejt ki, midőn érvényesül a vízgazdálkodás szakmai területén és ezt a műszaki-gazdasági tevékenységet formálja, alakítja, szabályozza és szervezi. A jog szerepe általánosságban kettős: meghatározza azokat a funkciókat (a feladatokat és ellátásuk módozatait), amelyekkel valamely jogilag jelentős — a vízgazdálkodás esetében kiváltképen állami — célkitűzés elérhető: ez a jog szabályozó szerepe; — másfelől megteremti azokat a szervezeti feltételeket, amelyek keretein belül ezek a feladatok megvalósulnak: ez a jog szervező szerepe. Az életben általában előbb születik meg a szervezet, amely azután feladatkört (hatáskört) kap, aminek ellátásával az állam által elérni kívánt célt szolgálja. Elvileg azonban előbb van a szükséglet, az ellátandó feladat, amelyért a szervezetet életre kell hívni. Ezt az utóbbi szempontot követve, a jog funkcionálását a vízgazdálkodás terén két vonatkozásban vizsgáljuk: a) a jogilag szabályozott feladatokat, és b) az ezek végrehajtására szolgáló szervezetet ismertetjük. 1.3 A jog szabályozó szerepe A vízgazdálkodás, mint állami feladat nem jogi, de jogilag szabályozott tevékenység, jogi formák (és normák) keretei között lebonyolódó műszaki- gazdasági folyamat. Minthogy egyúttal szervezett társadalmi ténykedés is, tehát a társadalomban folyó, a társadalom széles rétegeit érintő és nagyszámú közreműködő által megvalósított tevékenység, végrehajtása során különféle társadalmi viszonyok keletkeznek. Részben az állami vízgazdálkodási tevékenység gyakorlásával összszefüggésben, részben a nem állami szerveknek, kivételesen az állampolgároknak a vízgazdálkodást érintő ténykedése eredményeképpen mintegy járulékosan előálló társadalmi viszonyok, amelyeket tisztán jogi tevékenység, jogi aktusok rendeznek. <558