Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
VI. A vízügyi igazgaztás - 1. Károlyi Zsigmond: A vízügyi igazgatás kialakulása
idején 19 hivatallal) továbbá az időszakonként — t. i. az éppen folyó munkálatoktól függően — változó számú kirendeltségek. Mindezek ellenőrzését a kerületi felügyelők látták el. A fontosabb kérdésekben — jelentőségüktől függően — a Műszaki Kis- tanács, vagy az Országos Vízügyi Műszaki Tanács döntött. Az új szervezet, Kvassay Jenő alkotása, már csaknem hiánytalanul megvalósította az egységes vízügyi igazgatás követelményeit. A különböző vízügyi feladatok közül csak a kereskedelemmel és a közlekedésüggyel legszorosabb kapcsolatban levő építkezések: a Fiumei Kikötő építése és az aldunai Vaskapu szabályozása, valamint a tervezett Duna—Tisza Csatorna ügye maradtak meg az Ipar-, Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium hatáskörében. (Ez utóbbi ezért nem is valósult meg, mert a kereskedelmi, illetve közlekedésügyi szempontok — bár igen lényegesek —- önmagukban nem teszik indokolttá a csatorna megépítését.) Ilyen körülmények között sikerült a századfordulóra lényegében befejezni a magyar vízépítés legjelentősebb alkotását, a Tisza-völgy rendezésének első szakaszát: a Tisza-völgy 4,5 millió kh területének ármentesítését, a társulatok által emelt 3550 km hosszú töltésrendszer kiépítésével (amiből Magyarország mai területén 3 millió kh és 2700 km töltés maradt), valamint a Tisza szabályozását, melynek eredményeképpen a folyó síkvidéki szakaszának eredeti 1419 km hosszát kereken egyharmadával (32%-kal) 966 km-re rövidítették meg.) A folyó eredeti pályájából Magyarország mai területére kereken 1000 km esik, ami (40%-kal) 600 km-re csökkent. A töltésépítés és szabályozás eredményeképpen az árvédelmi biztonság jelentős mértékben növekedett, a meder beágyazódott: a töltésszakadások száma és az árvízborította területek kiterjedése fokozatosan csökkent, s utóbb már a korábbi maximumokat meghaladó árvizek (1919, 1932) is töltésszakadás nélkül vonultak le. A vízügyi feladatok ellátása terén elért jelentősebb eredmények sorában említést érdemelnek az 1895 : XVIII. te., az ún. beruházási, az 1908 : XLIX. te. és az 1914 : XXVIII. te., az első és második víziberuházási törvények. Ezek előbb 12, majd utóbb újabb 20 évre biztosították az ország vízügyi programjának tervszerű megvalósítását, s így már a vízgazdálkodási távlati tervezés előfutárainak tekinthetők. A háború kitörése azonban lehetetlenné tette a nagyszabású tervek megvalósítását. De a vízügyi igazgatás egységesítése érdekében kifejtett erőfeszítések sem jártak teljes sikerrel. Kvassay igyekezett kézbevenni a korszerű magyar víziközlekedési politika kialakítását is, s mindent elkövetett, hogy a fokozódó jelentőségű „nemzetközi Duna” hasznosításában a magyar érdekek érvényesítését biztosítsa (az 1916. évi Dunakonferencia szervezésével, a Nemzetközi Dunabizottság székhelyének tervezett Budapestre helyezésével stb.). Sőt az FM Folyócsatornázási Osztályának felállításával megkezdte a hazai víziutak 620
