Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
VI. A vízügyi igazgaztás - 1. Károlyi Zsigmond: A vízügyi igazgatás kialakulása
Mivel az országot a Habsburg-birodalom hadserege „szabadította fel", érthető, hogy a magyar vizekkel foglalkozó első mérnökök is nagyobb részben e hadsereg — jobbára olasz és vallon — hadmérnökei voltak. (Marsigli, Prati, Mercy, Fremaut stb.) Az első hazai polgári mérnökök is nagyrészt e hadmérnöki karból kerültek ki, párhuzamosan azzal, ahogy a katonai igazgatás átadta a helyét a polgári igazgatásnak. 1.2 A vízügyi igazgatás kifejlődése a 18. században A vízügyi igazgatás a 18. század központi kormányszervei: a kamara* (a pénzügyigazgatás elődje) és a Helytartótanács (a közigazgatás legfelsőbb szerve) gazdasági-műszaki feladatainak, munkakörének differenciálódásával és specializálódásával — vagyis bővülésével és szakosodásával — alakult ki. A kamara műszaki szervezete elég lassan épült ki, működése csak a 18. század derekának gazdasági-műszaki fejlesztési törekvései hatására vált korszerűvé és eredményessé. Az önálló magyar kamara kialakulása idején a 18. sz. első felében még csak egy állandó kamarai mérnöki állás volt (melyet 1715—1738-ig Prati Fortunato töltött be), s azután is hosszú ideig inkább csak alkalmi megbízásokat adtak a mérnököknek, akik szívesebben vállalták a jövedelmezőbb uradalmi mérnöki állásokat. A telepítéseket és az adóreformot szolgáló felmérésekben, majd a bányák és a kamarai birtokok gazdasági-műszaki fejlesztésében eredményesen tevékenykedő mérnökök (Mikoviny Sámuel, Kovács F. János stb.) munkájának hatására az 1760-as években kezdték szaporítani a kamara műszaki személyzetét. Az 1770-es években már mintegy 20, az 1780-as években pedig — a közben különválasztott építészeti és hajózási ügyosztályon — már mintegy 40 mérnök dolgozott szerte az országban a kamarai szervezet keretében. Kevésbé eredményesnek látszik a Helytartótanács lassabban fejlődő műszaki szervezetének működése. A szervezet alá rendelt megyék nemcsak anyagilag voltak tehetetlenek és műszakilag készületlenek a felmerülő feladatok megoldására (a 18. sz. elején még csak néhány megyének volt mérnöke), hanem mint a rendi ellenállás fészkei céltudatosan szabotálták a központi hatalom intézkedéseit, sőt az országgyűlés határozatait is. így a század elejétől kezdve hozott vízügyi intézkedések, melyek részben a víziutak fejlesztését, részben a közérdekkel ellentétes vízhasználatok korlátozását: a káros vízimalmok megszüntetését célozták (1751 :XIV. stb.), általában eredménytelenek maradtak. A központi hatalom vízszabályozási törekvéseit, a kiküldött királyi biztosok (Sigray, Károlyi, Orczy stb.) munkáját, sokáig elsősorban a malmok vízhasználatát biztosító szokásjog akadályozta meg. * A kamara ugyan elsősorban a pénzügyigazgatás elődjének tekinthető, hatásköre azonban jóval nagyobb volt: tevékenysége úgyszólván a gazdasági élet minden területére kiterjedt. 608
