Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
V. Dr. Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás
vízállás- és a vízhozamadatok között. Ha ugyanis e kapcsolatot ismerjük, a vízállásadatok ismeretében a vízhozam és a vízkészlet is bármikor meghatározható. A különböző befolyásoló körülményeket leegyszerűsítve, néhány vízhozam- és vízállósmérési adatból megszerkeszthető a vízhozamgörbe (12G. ábra). Az így megszerkesztett görbéből megállapíthatjuk a tetszés szerinti időpontban mért vízálláshoz tartozó vízhozamértékét. Az elmondottak alapján a folyóvizek tekintetében lényegében meghatároztuk a felszíni vízkészletet, amely nem más, mint adott szelvényben a vízgyűjtőterületről összegyűlt és a mederben időegység alatt tovább mozgó víz mennyisége. A továbbiakban is többet foglalkozunk a felszíni vízkészlettel. Ennek vízgazdálkodási jelentősége ugyanis mennyisége szempontból jelentősebb, mint a felszín alattié. Hazánkban kereken tízszer több a mértékadó felszíni vízkészlet, mint a felszín alatti. Hogy mii nevezünk mértékadó vízkészletnek, arra a későbbiekben még visszatérünk. A vízkészletek meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy egyik helyen vizet vesznek ki a mederből, másutt használt és általában szennyezett vizet vezetnek a mederbe, sőt gyakran a talajba is. Ez azt jelenti, hogy az emberi tevékenység hatására a folyó természetes vízjárásának menete megváltozik, sőt a felszín alatti vízszintek is süllyednek, vagy éppen emelkednek. A természetes vízkészlet tehát ma már csak úgy határozható meg, ha a műszaki beavatkozás elképzelt megszüntetésével a természetes vízkészletet elméletileg visszaszámítjuk (rekonstruáljuk). A természetes vízkészlet ezek szerint nem más, mint a műszaki beavatkozás hatásától mentes, adott tartósságú vagy valószínűségi vízhozam. Meg kell jegyeznünk, hogy csak kulturált területeken van eltérés a ténylegesen mért és a természetes vízkészlet között. A vízzel való gazdálkodás szempontjából elsősorban azt kell vizsgálnunk: mennyi a hasznosítható vízkészletünk. A természetes vízkészleteknek csak egy részét szabad az igények kielégítésére felhasználni (hasznosítható természetes vízkészlet), míg a másik részét a vízfolyások, tavak medrében, illetve a felszín alatti rétegekben kell hagyni (mederben hagyandó vízkészlet). Ezek szerint a hasznosítható természetes vízkészletet úgy lehet kiszámítani, ha a természetes vízkészletből levonjuk a mederben hagyandó vízkészletet. A mederben hagyandó, illetve maradó vízkészlet nagyságát befolyásolják: — az egészségügyi követelmények, — a hajózás igénye, 569
