Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
V. Dr. Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás
— a meder, illetve a vízi növények és állatok igénye, — az alsóbb szakaszon élő népek méltányos és jogos vízigényének kielégítéséhez szükséges vízmennyiségek, — a meglevő vízkivételek működésének biztosításához szükséges vízszinttartást lehetővé tevő vízmennyiségek, — a közgazdasági és népgazdasági megfontolások. A hasznosítható vízkészletet a vízfolyások egyes szakaszain csak korlátokkal lehet felhasználni, mert ha ugyanabból a hasznosítható vízkészletből kívánja az összes érdekelt az igényeit kielégíteni, akkor az alsóbb szakaszokon levők esetleg csak a mederben maradó vízkészletet vehetnék igénybe. Ez nem engedhető meg és ezért mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban meg kell határozni az egyes vízfolyásszakaszok részesedését a hasznosítható vízkészletből. A részesedések megállapítását vízkészletmegosztásnak vagy elosztásnak nevezzük. összefoglalva: a hasznosítható felszíni vízkészlet mennyiségét úgy kapjuk meg, hogy a természetes vízkészlethez hozzáadjuk a tárolásból, szenny- és használtvíz bevezetésből, átvezetéstől stb. származó többletet, míg a más területek számára fenntartandó vagy más területre átvezetett, továbbá a mederben hagyandó vízmennyiséget, illetőleg vízhozamot levonjuk. Röviden: a hasznosítható vízkészlet nem más, mint adott területen a folyó, vízfolyás meghatározott szelvényében felhasználás céljából számításba vehető vízhozam. Az ország felszíni vízkészletének meghatározása — a kisebb vízfolyások kivételével — mérések alapján történik. Valamennyi jelentősebb, országos szempontból számba vehető, kereken 40 folyó egy vagy több szelvényében több évtizedes adatsorral rendelkező vízrajzi állomás működik. E részletesen megfigyelt folyókról a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet olyan vízhozam-nyilvántartást vezet, amelyből a lefolyás időbei alakulása egyértelműen meghatározható. Minthogy 100 kis vízfolyás vízjárási viszonyainak ismeretéhez jelentős helyi érdek fűződik, mintegy 10 éve a kisvizek egy részén is rendszeres vízrajzi megfigyelést folytatnak. A vízfolyás vízkészletén hosszú évtizedeken át az előfordult legkisebb vízhozamot (LKQ) értették és ezzel jellemezték. Később nagyvonalú gazdaságossági vizsgálatok alapján megállapították, hogy a legkisebb vízkészlet helyett valamivel nagyobb készlet számításbavétele célszerű. A vízkészlet nagyságának meghatározásánál feltétlenül számításba kell venni, hogy mely időszak adataira vonatkozik, illetve mely időszak adataiból vezették le, további különbséget kell tenni a gyakoriság, a tartósság és a 570
