Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 13. Dr. Kádár László: Vízminőségvédelem
A tógazdaságok évi vízigénye a távlati tervekben előirányzott területet figyelembe véve 1—1,1 milliárd m3-re becsülhető, amelynek egyharmada szolgál a halastavak vízpótlására. Az öntözési csúcsidőszakban jelentkező vízigényük 25—30 m3/sec-re tehető. A halastavak és a vízellátó berendezések beruházási és évi üzemköltségeinek csökkentése a jövő egyik legfontosabb feladata. 13. VÍZMINÖSÉGVÉDELEM A víz minőségének fogalma talán egyidős az emberiséggel, de tudatos figyelem csak a tudomány más ágainak fejlődése révén irányult a víz alkotó részeire. A víz minőségével foglalkozó tudományág történelmi fejlődésének is vannak állomásai éppen úgy, mint a természettudományok más ágainak. A kezdeti ösztönösség később megfigyeléssé, majd céltudatos kutatássá formálódott. A víz minőségével kapcsolatos fogalomalkotás a tengervíz, és a szárazföldi édesvíz elkülönítésével kezdődhetett. Az ember és a víz ősi kapcsolatát a szomjúság csillapításának elemi szükséglete határozta meg és figyelme a szárazföldi vízelőfordulásokra irányult. Tömörülésének, társaséletének földrajzi meghatározója volt a víz. De ezen túl mást is megfigyelt. Különbséget tett víz és víz között, amely természetszerűen az érzékszervi tapasztalatokon nyugodott. A víz íze, üdítő volta vagy éppen zavarossága alapján alkotta meg ítéletét. Később — ahogyan a gyógyító füvek erejét is kitapasztalta — úgy figyelte meg a víz és egyes betegségek kapcsolatát. Az ókorban már ismerték a jó minőségű víz kritériumait. így ír erről Vitruvius Pollio időszámításunk kezdetét, „Az építészetről” című művében: „A források megvizsgálását és kipróbálását következő módon kell végezni. Ha bugyognak és nyíltak, pontosan meg kell figyelni és ki kell mutatni, még mielőtt a vízvezetéki munkálatokat megkezdenők, milyen szervezetűek a forrás körüli lakó emberek. Ha izmosak és jó színben vannak, lábbajban nem szenvednek, s nem könnyes szeműek; akkor teljesen ki vannak próbálva a források. Ha továbbá új kutat ásunk, s a belőle való víz, melyet Korinthosi vagy más jó bronzedénybe befecskendezünk, foltokat nem hagy hátra, akkor ez is igen jó lesz. Hasonlóan teljesen méltányolandó az olyan víz, amely — ha rézedényben felforralva, egy ideig állani hagyták és azután leöntötték — homokos vagy iszapos csapadékot nem hagy hátra az edény fenekén. Ha továbbá az ilyen vízbe főzeléket teszünk és a tűzön hamar megfő, akkor ez 506
