Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 12. Dr. Dávid László: Halastavak és tógazdaságok

A tógazdasági termelést távlatban mintegy 540 ezer mázsára kívánjuk fejleszteni. A tógazdasági fejlesztési feladatoknak két nagy csoportja van. Az egyik a meglevő tógazdaságok hozamának fokozása belterjesebb termeléssel, a másik új, belterjes tógazdaságok létrehozása.

A termelés belterjesebbé tétele során meg kell oldani a takarmány, a mész és a sertéstrágya szállításának, rakodásának, kiszórásának, továbbá a fenntartási munkáknak, a lehalászásnak, továbbá a halak szállításának és rakodásának, azaz általában a termelési folyamatoknak gépesítését. Alapvető követelmény a tenyészanyag kellő mennyisége és minősége, vegyeshalú tógazdaságok létesítése, a halak megfelelő takarmányozása, a tavak trágyázása, a váltóüzemi tógazdálkodás alkalmazása, a korábbi, időszakos (őszi) lehalászás helyett a folyamatos termelés, ill. lehalászás bevezetése, valamint az ennek megfelelő új üzemeltetési módszerek kialakítása, a tavakat szegélyező töltések hullámverés elleni védelmének biológiai megoldása, a tavak korszerű gyomirtása (pl. növényevő halakkal) és végül a termelés önköltségének csökkentése.

A halhústermelés belterjes irányú fejlesztése megköveteli a halászati dolgozók műszaki ismereteinek lényeges emelését. A távlati tervekben célszerű előirányozni a tógazdaságok üzemével párhuzamosan a kacsatenyésztést is.

A tógazdaságok területe nagy távlatban 55—60 ezer ha-ra tehető. A kiépítés mértéke az elmondottak alapján várhatóan meggyorsul (103. ábra). Másfél évtizeden belül a jelenlegi tóterület megkétszereződése várható. Az új tavak építésén kívül természetesen szükséges a korszerűtlen tavak folyamatos rekonstrukciója is.

Az új tógazdaságok létesítésekor főleg a korszerű, sík vidéki, központosán elrendezett halastavak építését kell szorgalmazni. A tógazdaságok fejlesztése elsősorban a mezőgazdaságilag egyébként jövedelmezően nem hasznosítható területeken (szikes legelőkön, vizes dunántúli völgyekben) irányozható elő. Rendkívül figyelemre méltó, hogy míg 1960-ban a tógazdaságok országos átlagban 54 ha nagyságúak voltak, távlati fejlesztésünk a lehetőségek kihasználásával olyan halastavakat irányoz elő, amelyeknek nagysága átlagosan 210 ha.

Az új tógazdaságok építése szorosan kapcsolódik az öntözőrendszerek létesítéséhez. A Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszereinek üzembelépésével a fejlesztésnek újabb lehetőségei nyílnak, mind a Jászsági és Nagykunsági, mind pedig a már működő Tiszalöki öntözőrendszerben.

505