Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 12. Dr. Dávid László: Halastavak és tógazdaságok
a halastavi víziszárnyas-tenyésztés is, mert az „élő trágya” emeli a halhozamot. A halastavak terjedése az öntözőrendszerekben egyre fontosabbá teszi a tápvíz minőségének vizsgálatát. Az 1957. évben megindult vizsgálatokat ma már a vízügyi igazgatóságok vízminőségi laboratóriumai széles körű figyelőhálózat támogatásával végzik. Az ország öntözésre felhasználható vízkészletének növelése érdekében mind több sík- és dombvidéki víztároló létesül, amelyek további lehetőséget nyújtanak a haltenyésztésre (156. kép). A tárolók építésével és többcélú hasznosításával a járulékos haltenyésztés fejlődése előtt is kedvező lehetőségek nyílnak. A mezőgazdasági vízhasznosítást szolgáló dombvidéki tárolók száma meghaladja a 130-at. Tárolótérfogatuk mintegy 70 millió m3, 4000 ha víztükörfelülettel. A síkvidéki tárolók közül a Keleti Főcsatorna mellett épült több száz hektáros K—V. és K—XI. tárolók említhetők. Az előbbiben már másfél évtizede folytatnak intenzív halgazdálkodást. Mind a vízgazdálkodási, mind a népgazdasági érdekek azt kívánják, hogy szorgalmazzuk a halastavak és a halasított tárolók többcélú hasznosítását. Vízgazdálkodási szempontból öntözővíz tárolásra, belvízvisszatartásra is hasznosíthatók a halastavak. A többcélú hasznosítás ugyanakkor a beruházás 8—10 évre tehető megtérülési idejét is csökkenti. 3. Fejlesztési célkitűzések A tógazdálkodás fejlesztésének szükségességét és célkitűzéseit a hal- fogyasztás várható alakulásával világíthatjuk meg. Magyarország jelenlegi 2 kg/fő évi halfogyasztása kétszerese ugyan a háború előttinek, mégis e tekintetben Európában az utolsók között vagyunk. Fogyasztásunk kb. 1/3-a az ugyancsak kontinentális szomszédos országok (Csehszlovákia, Ausztria, Svájc) fogyasztásának. A halhúsfogyasztás elfogadható színvonalra emeléséhez, amit a korszerű táplálkozás megkíván, és halexportunk biztosításához a haltermelést az elkövetkezendő évtizedekben is jelentős mértékben kívánatos növelnünk. A belföldi fogyasztás 12 millió lakos részére, 5 kg/fő évenkénti fogyasztással számolva, távlatilag 600 ezer mázsára becsülhető. Halexportunk a külföldi piac függvénye. Nagyságát meghatározni nem lehet, nem valószínű, hogy 70 ezer mázsa fölé emelkedjék. Távlati célkitűzésünk így haltermelésünk 670 ezer mázsára emelése lehet. Ennek érdekében természetes vizeink hozamának növelésén kívül szükséges meglevő tógazdaságaink és járulékos haltenyésztésünk termelésének növelése és új tógazdaságok létesítése. 504
