Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 12. Dr. Dávid László: Halastavak és tógazdaságok

156. kép. A sikvidéki halasított víztárolókat halrács védi

körtöltéses rendszerű halastavaink zömmel nagyméretűek. Területük átlagosan mintegy 170—200 ha és a nagyüzemi gazdálkodás ezeken meg is valósult.

Halastavaink legnagyobbrészt pontyos tógazdaságok. Csupán két helyen van nagyobb pisztrángos telep: Lillafüred mellett, a Garadna patak völgyében és Szilvásváradnál a Szalajka völgyben. A sovány halak iránti kereslet növekedése folytán azonban megindult a „vegyes állományú” haltenyésztés is, ahol a halastavakban a sovány pontyok mellett növényevő és rablóhalakat (harcsát, csukát, kecsegét, fehér amurt, stb.-t) is tenyésztenek. A hazai klíma igen alkalmas a vegyes halállományú haltenyésztésre, ezért ennek a tenyésztési módszernek a minél tökéletesebb és szélesebb körű bevezetésére kell törekedni.

Igen kedvező tapasztalatokat szereztek az utóbbi években a növényevő halakkal. Tenyésztésük a biológiai növényirtás, a csatornák és a víztárolók gyomnövényzetének eltávolítása, vagyis a tavak megfelelő karbantartása szempontjából is előnyös. Járulékos hasznosításként figyelmet érdemel

503