Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés

149. kép. A nagyhegyesi nyomásközpont a Keleti Főcsatorna partján épült

megalapozott fejlődés indult meg, amelyhez a mezőgazdaság szocialista átszervezése biztosította a társadalmi alapfeltételt. Az 1961. és 62. évi aszály pedig ismét felhívta a figyelmet az öntözés fontosságára és az ehhez hiányzó műszaki-mezőgazdasági feltételek biztosítására.

öntözéseink területe I960 és 64 között megháromszorozódott, 1964-re elérte a 275 000 ha-t. E területi növekedéssel egyidejűleg az öntözések összetételében is igen jelentős változás következett be. Amint azt a 95. ábrán láthatjuk, egyrészt nagymértékben fejlődött és uralkodóvá vált az esőztető öntözési mód, másrészt a rizstermelés gyors csökkenése mellett túlsúlyba került a szántóföldi öntözés (az összes öntözés 50—60%-a).

Az esőztető öntözés az összes öntözéshez viszonyítva az 1960. évi 26%-os arányról 1965-re 70%-os részesedési arányt ért el. Az ily módon öntözött terület 1964-ben 190 000 ha volt, az 1960. évi érték 7,5-szerese. Az esőztető mód gyors terjedését és egyáltalán az öntöző területek nagyarányú növekedését a hordozható esőztető öntözőberendezések üzembeállítása tette lehetővé. 1964-ben az esőztető öntözés 92%-át, mintegy 3800 db, különböző

478