Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés

148. kép. A csaknem 100 km hosszú Keleti Főcsatornát 1956-ban helyezték teljes hosszában üzembe

rabban, a Nyugati Főcsatorna 1965-ben történt megépítéséig, az 1948-ban épült 6 m3/sec-os tiszakeszi kettős működésű szivattyútelep is fővízkivételként működött, ma azonban öntözési szempontból már csak a biztonsági tartalék szerepét tölti be.

Az öntözőrendszer gerincét a Horiobágy-völgyelet két szélén húzódó Keleti, illetőleg Nyugat Főcsatorna, valamint a völgyelet mélyvonulatában haladó Hortobágy-Főgyűjtő alkotja. Az 1956-ban teljes hosszában üzembe helyezett, csaknem 100 km hosszú hajózható Keleti Főcsatorna, amelynek egy részlete a 748. képen látható, ma már a hétvégi üdülőknek is pihenést nyújt, partjai mentén több száz hétvégi nyaraló épült.

A két főcsatorna vize egy-két kisebb szivattyús vízkivételt leszámítva gravitációsan, mintegy 100 jelentősebb vízkormányzó műtárgy segítségével jut az öntözőfürtökbe és a belvízcsatornákba. A több mint 1000 km hosszú csatornahálózatban szétosztott víz hasznosítatlan és tervszerűen leadott hányada hosszabb-rövidebb út után a rendszer lecsapolójába, a Hortobágy475