Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés

147. kép. A Keleti Főcsatorna beeresztő és hajózsilipje Tiszavasvár közelében épült

A tiszalöki duzzasztómű és a Keleti Főcsatorna üzembehelyezésével indult meg Magyarország jelenleg is legnagyobb öntözőrendszerének, a Tisza- löki öntözőrendszernek a működése. Figyelembe véve e rendszer jelentőségét, öntözéseink fejlődésében betöltött szerepét indokolt, hogy kissé részletesebben ismertessük.

A Tisza és a Berettyó közötti 3000 km2 területen korábban épült létesítményeket is magában foglaló öntözőrendszer mai arculata másfél évtizedes fennállása alatt fokozatosan alakult ki (97. ábra). Határai a Hortobágy- medencét, az azt határoló Tisza menti hátságot és a debreceni löszhát szélső sávját fogják közre.

A terület saját vízkészlete jelentéktelen, a rendszer egyedüli vízforrása tehát a Tisza. A Tisza löki Vízlépcső duzzasztása folytán a vízkivétel szivattyúzás nélkül történik. A tiszasasvári zsilipeken 45 m3/sec vízmennyiség bocsátható a Keleti Főcsatornába és 12 m3/sec a Nyugati Főcsatornába (146. kép). Az előbbit, amely egyben hajózsilip is, a 147. kép mutatja be az alvíz felől. Ko474