Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés

142, kép. Elsőként a tiszafüredi öntöző főcsatornát helyezték üzembe

Egyidejűleg megindultak az öntözés-fejlesztés műszaki megvalósítására irányuló tervezések. Az öntözésfejlesztés fő súlyát éghajlati adottságainknak megfelelően az Alföldre kívánták helyezni. Napirendre került az Alföld öntözésének kérdése. Jelentősebb tervet dolgozott ki a Tisza—Körös-csatorna, ill. az Alföld öntözésére Trümmer Árpád és Ruttkay Udó. Ruttkay tervének alapelve a Tisza árvédelmi töltései közti hullámtéri tárolás volt két duzzasztó segítségével. Az ezekhez kapcsolódó főcsatornákkal 800 000 ha, elsősorban gyümölcs- és takarmányterület, öntözését kívánta megvalósítani.

Az öntözések fejlesztésére, a szükséges tanulmánytervek készítésére 1934-től az állami költségvetés szerény összeget biztosított, majd 1935-ben a minisztertanács megbízta a földművelésügyi minisztériumot, hogy készítse el az aszályos területek öntözési terveit. Az általános tervek elkészültét követően alkották meg az 1937. évi XX. törvénycikket, az úgynevezett öntözési Törvényt, amely 170 000 ha öntözéséhez szükséges víz biztosítását célzó vízi 466