Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés

munkálatok elvégzését rendelte el. Ennek érdekében egyidejűleg létrehozták az Országos Ontözésügyi Hivatalt.

A törvényben elrendelt munkákat, a tiszalöki duzzasztó és az ott kiágazó 100 km hosszú hajózható öntöző főcsatorna, valamint két Tisza menti szivattyús öntözőrendszer létesítését, és a Körösök csatornázását 14 év alatt kívánták elkészíteni.

Az Országos öntözésügyi Hivatal haladéktalanul megkezdte a tervbe vett létesítmények megvalósítását. A harmincas évek végén elkészült a 750 ha-as hortobágyi kísérleti öntözőtelep. Vízellátását a Hortobágy folyón épített duzzasztómű és 2,5 millió köbméteres borsósi tároló tette lehetővé.

Az öntözési törvény alapján épült nagy létesítmé- 96. ábra. A tiszafüredi öntözőrendszer heiyszinrajzo nyék közül elsőként a Tiszafüred/ öntözőrendszert helyezték üzembe 1940-ben, amely az ország első ilyen jellegű létesítménye. A 3 db egyenként 2 m3/sec teljesítményű propei- lerszivattyúból álló tiszaörvényi szivattyútelep és a hozzá kapcsolódó 40 km hosszú, 6—3 m3/sec között változó vízszállítású főcsatorna (142. kép), valamint a 10, összesen 58,7 km hosszú, maximum 1 m3/sec vízszállítású mellékcsatorna az akkori elképzelések szerint 11 000 ha terület öntözésére teremtett lehetőséget. A csatornák nagy részét betonburkolattal látták el. Az öntözőrendszer helyszínrajzát a 96. ábra mutatja be. Az öntözési lehetőségek kihasználása lényegében a felszabadulás után indult meg. Ma már, az üzembe helyezést követő harmadik évtized végén, évente, a csapadékviszonyoktól függően 10—13 ezer ha területet öntöznek a rendszerben. A tenyészidei

31*

467