Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 10. Ambrus Lajos–Najmányi László–Vaits Ferenc: Vízrendezés

135. kép. Növekedett a hordozható szivattyúkapacitás

Az állami főművek fejlesztésének összhangban kell lennie a csatlakozó üzemközi és üzemi vízrendezésekkel és az egyéb vízgazdálkodási munkákkal (öntözés, belterületi vízrendezés, tározás stb.).

Az 1985-ig megvalósítandó fejlesztési célkitűzések a levezetőrendszerek jelenlegi 26 l/s/km2 teljesítőképességének 37 l/s/km2-re való emelését irányozzák elő. Ezzel a hosszabb-rövidebb ideig tartó elöntések 120—140 ezer ha-ról 30—50 ezer ha-ra csökkennek.

A tervben szerepel 17 ezer ha területen belvíztárolók építése és 100 ezer hektár legelő övgátolása. A belvízi tárolókban tárolt vízzel kb. 200—500 ezer ha terület öntözését teszik lehetővé. A síkvidéki vízrendezés állóeszközeinek értéke a fejlesztések következtében az 1970. évi 9,9 milliárd forintról 20 milliárd forintra emelkedik.

A IV. ötéves tervben előirányzott fejlesztések között legnagyobb jelentőségű a Kiskörei Vízlépcsőhöz (Tisza II.) kapcsolódó területek vízrendezése. Ennek a kereken 600 000 ha területnek a vízrendezésére külön koncepció438