Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 10. Ambrus Lajos–Najmányi László–Vaits Ferenc: Vízrendezés

tanulmány készült. A tanulmány nagy távlatokban mérte fel az ismert és reális fejlesztési igényeket és megvalósításuk legcélszerűbb változatait. Ezek szerint a kiskörei vízlépcső hatásterületének vízrendezésére mintegy 2 milliárd forint szükséges.

2.52 A vízrendezés elméleti kérdései

A vízrendezési kutatások napjainkban főképp az alábbi kérdésekre irányulnak:

— a vízrendezések műszaki-agronómiai kapcsolata,

— a belvizek előrejelzése,

— a gazdaságossági vizsgálati módszerek kidolgozása.

A vízrendezések műszaki-agronómiai kapcsolatának kérdésében a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Karcagi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és a szarvasi öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet (ÖRKI) folytat rendszeres kutatómunkát. Ezek során vizsgálják:

— a talajművelés módjának és a talaj vízkészlete alakulásának összefüggéseit,

— a kártokozó, felesleges vizek hatását a különböző növényfajtákra,

— a talajhasználat és a vízkárok csökkentésének összefüggéseit,

— a csapadékok és a terméshozamok összefüggéseit,

— a talajvíz megengedhető mélységét,

— az öntözés hatását a belvízképződésre.

Az egyes talajművelési módok hatását a talaj vízkészletére a Karcagi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben tanulmányozták. A kísérleteket a Kiskörei Vízlépcső hatásterületén leggyakrabban előforduló csernozjom, réti- és szikes talajokra végezték el különböző mélységű forgatásos és lazításos művelésekkel. A kísérletek szerint a mélyművelés által előidézett fizikai állapot- változásnak hatása a vízkészletek növelésére, főleg a szikes és réti talajokon jelentős. A mélyművelés hatására növekedett a növények vízfelhasználása is.

A felesleges vizek részben felszíni belvízelöntéssel, részben a talajban előidézett káros vízbőség révén okoznak károkat. Az 1967. évi tiszántúli belvízjárás alkalmával megfigyelhető volt, hogy a talaj telítettsége által okozott károk megközelítették, sőt sok helyen meg is haladták a közvetlen elöntések pusztításait. A jelenség egy hároméves (1965—1967) belvíz-periódus utolsó évében jelentkezett és erősen emlékeztetett az 1940—42. évek hasonló tüneteire, amikor ugyancsak az utolsó évben (1942-ben) okozott a feltörő talaj439