Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 10. Ambrus Lajos–Najmányi László–Vaits Ferenc: Vízrendezés

131. kép. 1942-ben Orosházát is elöntötte a belvíz

századfordulón végzett vízrendezések, mégis számos olyan új tapasztalattal gazdagította ismereteinket, amelyek a későbbi fejlesztések során döntő je- lentőségűekké váltak. A legfontosabb eredmények között kell számontarta- nunk azt a felfogásbeli változást, amely a vízrendezés kérdését a korábbi egyoldalú, csak az extenzív mezőgazdaság igényeihez mért szemléletből kiemelte.

A népsűrűség a századvégi 60—70 fő/km2-ről 90 fő/km2 fölé emelkedett. Az elmaradott termelési módok között egyre több szántóterületre volt szükség. A nagybirtokok miatt terjeszkedési lehetőség nem volt, a termelést csak a mezőgazdaság belterjesebbé tételével lehetett fokozni.

Az 1919. évi nagyvizek után vetődik fel első ízben a vízrendezések tervezésénél a mezőgazdasági termelés igényei szerint megszabott levezetési idő kérdése. Mértékét ekkor 21 napra (3 hét) javasolják.

Igen nagy jelentőségű ez a szemlélet-változás, mellyel az egykor pusztán területszerzés céljából, sokszor a nép akarata ellenére végzett lecsapolá437