Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 10. Ambrus Lajos–Najmányi László–Vaits Ferenc: Vízrendezés

tett mindaddig, amíg ezekről a területekről ki nem rekesztették a környező dombvidékekről lefutó vízfolyásokat. A nyírségi dombokról lefolyó vizek felfogására építették a 45 km hosszú Lónyay csatornát, a Sebes- és Fekete- Körös között az 55 km hosszú Felfogó csatornával a bihari dombvidék vízfolyásait fogták fel.

A Felfogó csatorna tervezőinek sokoldalúságát és előrelátását dicséri, hogy az elsők között kapcsoltak össze a vízrendezéssel vízhasznosítási célokat és ezzel olyan gondolatot valósítottak meg, amely csak évtizedek múlva, a „komplex vízgazdálkodás" elveinek alkalmazásával válik általános elfogadottá. A Sebes-Körösből táplált Felfogó-csatorna segítségével vetették meg az alapját az azóta már országos hírű nagyüzemmé fejlődött Biharugrai Halgazdaságnak és a román területen levő ugyancsak jelentékeny halgazdaságok (cséfai stb.) egész sorának. A csatornára települtek később az első jelentős magyarországi rizsöntözések, amelyek ugyancsak korszakos jelentő- ségűekké váltak.

130. kép. A belvizeket szivattyútelepek emelik át a folyókba

427