Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 6. Dr. Krempels Tibor: Víztározás

78. kép. A tározók vízszintje változik gyarország területének nagy részén uralkodó laza, áteresztő talajon az ala­csonyabb gát megfelelő felépítése is nagy körültekintést kíván. A magas hegységben általában keskeny, nagyesésű völgyeket találunk. Ezzel ellentétben az alacsony hegy- és dombvidékre jellemzőek a széles és kisesésű völgyek. Ez a helyzet érvényes hazánkra is. Ezért a magyar mester­séges tavak térfogat szempontjából a nemzetközi összehasonlítás során lé­nyegesen előkelőbb helyre kerülnek, mintha magasságuk szerint sorolnánk be őket. Bár akad jó néhány sok milliárd m3 vizet befogadó mesterséges tó, nemzetközi méretekben már a 100 millió köbméteres érték feletti tavak is nagynak számítanak. Hazai példának megemlítjük, hogy a Tiszán kereken 10 m magas gátak közé szorított Kiskörei-lároló összesen 350 millió m3 vizet fogad be. Vele ellentétben a szomorú nevezetességre jutott és 1964-ben tönkrement északolasz Vaiont völgyzárógát 262 m magassággal mindössze 150 millió m3 vizet tartott vissza. A huszonhatszor magasabb gát tehát a kis­körei tó vizének mindössze 42%-át képes elraktározni. 296

Next

/
Oldalképek
Tartalom