Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 6. Dr. Krempels Tibor: Víztározás

79. kép. A Rakaca-tórozó víztérfogata 5,5 millió m3

Erre a gondolatra hazai bizonyítékot is szolgáltatva bemutatjuk az 1962- ben felavatott Rakaca-tároló madártávlati képét (79. kép). A gát magassága 10 m, hossza 760 m, térfogata 5,5 millió m3. Lapozzunk vissza a Köszörűvölgyi tó légi felvételéhez, és emlékezzünk vissza a közölt méretekre. Az ellentét szembetűnő: a két és félszer magasabb gát az előbbihez képest csak mintegy tizedrésznyi vizet tud felfogni.

Nyilvánvaló viszont, hogy mindennek ellentéteként a vízraktározáshoz nagy területet kell felhasználni. A mesterséges tó tervezésekor ilyen és ehhez hasonló — egymás hatását részben lerontó — tényezőket kell mérlegelni.

2. Történelmi visszapillantás

Már az ókori öntözőkultúrák is alkalmazták a víz elraktározását. A Nílus esetében a műszaki beavatkozás elsősorban az árvíznek a szántóföldekre való kivezetését és ott gátak közötti visszatartását és elszikkasztását jelentette. Ez az eljárás a síkvidéki tárolás előfutárának tekinthető. Mezopotámiában már völgyzárógát építési nyomokkal is találkozunk.

297